Harmadikosok lettünk

és kamaszodunk!!! Csak lesek, mert a lányok nyolcadikosokra bámulnak meredten a focipályán és az egyik kis/nagyfiúm emósra próbálja igazítani a szeptemberi rohanásban kissé hosszabbra nőtt frufruját! Jaj, minek ez a sietség, tessék mondani? 

Valamelyik éjjel már azt rémálmodtam, hogy Szani platinaszőkére festette sötétbarna hajzuhatagát, Hanna meg vörös loknikkal libbent át a küszöbön!

Hogy haladhatnék a korral, kérem szépen?

Első lépésként farmerre cseréltem a kékfestőt, az mégis csak trendibb! 

A hétvégén meg nyakamba veszem a várost, nyilván fel kéne próbálnom 

egy farmergatyót! Na nem mintha attól megfiatalodnék hirtelen, de hátha mégis, 

csak egy icipicit... A korszellem sugdos a fülembe kajánul.

(Meg a férjem is nyaggat már egy ideje...)

Ma délelőtt,

miközben a konyhában rotyogott a csülkös bableves és sült a rétes (nem azért mondom, jól járt velem a férjem), belekukkantottam a Hagyaték című műsorba. Épp Boldogasszonyról folyt a szó és azt taglalták ott az általam is annak tartott okosok, 

hogy bizony minden nőnek magára kell öltenie az életben a menyasszonyi ruhát...

Na, nekem most augusztusban, igaz, csak játszósdiból, ismét megadatott a lehetőség. 

Ifjú párnak öltözve átsétáltunk az Petőfi-hídon azért,

hogy a vőlegénynek látszó férj elégedetten terpeszkedhessen egyet 

a nosztalgia villamoson,

és zavartan tollászkodhasson bájos hitvese egy BKV járaton.

Legalább akkora (ha nem nagyobb) élmény volt ez a házassági évforduló, 

mint annó a jeles nap, aminek állandóan elfeledjük a dátumát.

Csak mert hajdanában, kicsiny gyermek korában a Jóember szeme megakadt 

a 6-os villamosról lesszálló páron az 1-es számú házasságkötő terem előtt. 

Ilyesmiket álmodik nekem... 

Nem csak ezért mondom, de jól jártam a férjemmel.

Legféltettebb

kincseimet, nyakkendőselymeket és taftot szabtam fel a hatodik, hetedik 

és a nyolcadik kedvéért. 

Megcsappant a zöld és a bordó gyűjteményem alaposan.