Lett még

egy lámpa is, léghajós,

 

filcfelhőcskékkel alatta

vagy mellette, majd eldöntik az illetékesek.

Ötlet innen, felhőminták eminnen.

Az este

végül mégsem kapcsoltam be a tévét, hanem a teraszon az első szúnyogcsípést megvárva 

szegtem be a takarót meg a fejaljat. Reggel friss szemmel ránéztem mindkettőre és rájöttem,

nem kell azokra kézi csicsmics, a kevesebb olykor több. Hímezgetés helyett beszaladtam 

a P...o-ba és vettem három tökegyforma képkeretet 750 magyarpénz/db áron. 

A takaróhoz készült rajzocskákat esmét felhasználva nyírtam, vasaltam, 

beszabtam és valami másfél óra alatt lett három ilyenem.

Na jó, az E/1-es birtokos eset ez esetben nem egészen igaz, de végtére is én csináltam, 

tehát kicsit mégis. Talán. Az egész mókolást elejétől a végéig  végtelenül élveztem, 

nem hiába nomen est az omen. Mostan meg triplán is.

Na, de a lényeg: tééényleg kész a takaró, villantom is az első röptében fotót,

aztán egyszer, majd a nem oly távoli jövőben megmutatom a helyén is.

Néhány órányi

(többnyire egyenes) nyargalászás után

végre pihenhet a varrógép.

Estére* kezdődik a kedvenc műveletem, a kézi szegés meg a csicsmics.

Itt egy hevenyészett fotó a közben már a helyére került függönyről

és akkor ki is derült, miért olyan a varricska, amilyen.

*

3 hét után először fogom bekapcsolni a tévét.