A szokásos

vakációkezdő nyári nagytakarítás egyik lépéseként rendet tettem a varrós szekrényemben,

minek következménye egy jelentősebb halomnyi rongynak  a kukába helyezése lett. 
Még mielőtt  kedvem támadt volna az akciót megbánni, gyorsan rádobtam 
egy egész dinnye héját, némi gazat,  kávézaccot, húsos zacskót, satöbbit. 

Nincs visszaút!

No, mondom, szép rend van a mostan már csak anyagaim között, 

hívogatóan bazsalyognak rám; pusztítsak értelmesen.

Némileg reflektálva az előző bejegyzésre, varrtam  valami rondát...

azon a napon, amikor a Kékszalag zajlott,

és mióta a zöld fehérnek mutatkozik...

Tengerre magyar!

😅

Dunsztom nincs

arról, hogy az elmúlt majd húsz (nemá!) év során hány táskát varrtam mások számára.

 Adni öröm, találót, szívnek szólót adni még nagyobb! 

Mondom, kikerült a kezem közül jó sok, majd egyszer összeszámolom, mennyi is, 

de most nem sem ez a lényeges mondanivalója ennek a posztnak, 

hanem az, hogy életemben először szatyrot kaptam. 

Én kaptam szatyrot... Összehajthatósat... Nekem készültet...

Kábé ekkorák voltak a szemeim, amikor megláttam ebben az állapotában, 

na nem, ez úgy van hajtogatva, mintha...

És valóban.

Gyerekkéz rajzolta, így bármikor velem lehet Anna,

még nyáron is, holott szünet van.

És itt a slusszpoén, hátulján egy almafa.

Na, ezen meg még jobban megdöbbentem, de már csak az évzáró után, itthon, 

fenenagy, hirtelenül reám szakadt, csendes magányomban.

BOLDOG VAKÁCIÓT KÍVÁNOK!

Tivadar természetesen

már hónapok óta nem lakik velünk. Pár napos és néhány éjszakás kiszoktatás után

alkalmasnak találtatott az önálló életre. 

Naná, egy ekkora zsurmibabának nincs szüksége mamahotelre!

Megkapta az utolsó féregtelenítő kezelését, majd egy szép március végi estén útjára engedtük.

Először egyáltalán nem akarta elhagyni a legújabb kinti szállását, 

ellenben simán tűrte, hogy simogassam, akár babakorában.

Beletelt még vagy fél órába, mire szimatolni mert a hirtelen jött szabadságban, 

és akkor rögtön rátalált a kertben a sünök útjára.

Lecsócsált egy jácintról három szirmot, majd gombócba gömbölyödött 

és hosszú nyelvével végigtisztogatta a hasát.

(:különös figyelmet szentelve a bögyölőjének:)

Búcsúzásul meghempergőzött, aztán gurgulázott egy jóízűt a lejtőn úgy, akár a mesék sündisznója.

 Ha nem látom a saját szememmel, soha nem hiszem, hogy van

SÜNBOLDOGSÁG

is.

Azóta ritkán látjuk. 

Némely éjjen befalja a macskaját, töfög a málnásban, szuny egyet a nyári kuckójában 

 és... olykor hazahoz egy csajt. ;)

Amint az látható, Tivadar valóban férfivá érett.

Köszöni, jól van.