Beköszöntött

a téli szünet, így végre publikusak az elsősökkel készített karácsonyi manócskák.
 Ezeket láttam meg a neten,  teljesen beléjük szerelmesedtem, persze alakítani kellett rajtuk, 
hogy 6-7 éves kezek is össze tudják őket "dobni" 3 óra alatt. Mókásak, nem? 
Huszonnégyen ácsorognak az egyik ablakban.

(Most nézem, csak 20, a többi valószínűleg készülőben.)

Papírkúp lett az alap, a satyek levehető, mert ritkán szeretem az olyasmi ajándékokat,

 amelyek csak önmagukban szépek. Így viszont dobozként is funkcionálhat a figura. Apró rajzocskákat tartunk benne, jó sokat, mindegyiken egy-egy feladat. A manócskák valójában ugyanis mi vagyunk, anyu csak kivesz egy cédulát a helyéről és mi már teljesítjük is a kívánságát örömmel. 

Karácsonyi ünnepségünk estéjén az osztály fészbuk csoportjában megjelentek a bizonyító 
fotók és posztok: Alíz széken állva mosogat, Beni szemetet visz ki, Hanna süt, 
ellenben Zalán hó hiányában nem lapátol az udvaron. 

Az én legnagyobb ajándékom meg az, hogy vigyorgok, mint a vadalma.

 

 Kedves Sucika, ez lett a jócselekedetek faladból. Köszönöm!

Emlékeztek

még erre a játékra?Azt gondoltam, hagyományt teremtek vele, legalább magamnál, 

pontosabban ezen a blogon, aztán jöttek mindenféle más ügyek közbe és a képeslaposdi

 elmaradt tavaly meg tavalyelőtt, sőt, azelőtt is. Pontosabban minimum 15 darabot 

készítek azóta is, de csak belső használatra. 

 2014 karácsonyára a Gioriani-tól ellesett fenyőcskéket képeslapítottam.

Idén decemberi bejegyzéseim ezekben a színekben pompáznak:

hisz az év utolsó havában is piros+fehér a szerelem.

Hátha valakinek szottyanik kedve a hajrában legyártani pár hasonlót...

Ideje föllebbentenem

egy régi fátylat. Márciusban mutattam valamit éppen csak összegöngyölve, aztán gyorsan 

betettem a szekrénybe. Titkosítottam hónapokra, közben a fene majd megevett, hogy nem

 mutogathatom... Még magam előtt is rejtegettem, le sem fényképeztem, 

mert amiről nincsen fotó manapság, az ugye nem is létezik...

November elején végre kitekerhettem a harmadik redwork-öm,

párat fotóztam róla az utolsó pillanatban

 aztán bezacskóztam és útnak indítottam.

A napokban itt láttam viszont először,

majd ott,

sőt... amott.

Mutatom nagyban is, mert rém büszke lehetek rá, 

hiszen a "22. Betlehemi jászol pályázat" egyik díjazottja lettem vele.

(:egyik-egyik, nem akármelyik:)

Kézzel hímzett, kézzel tűzött foltmunka.

Egyes (bajszos) vélemények szerint redlehem.



Mellesleg elbúcsúztam vele egy álomtól.