November

huszonnyolcadikán pillantottam meg a tavalyi év utolsó pitypangját a kertben. Ázott volt már, bóbitái kuszák, de azért csak ott ült rajta az elkövetkező tavasz ígérete. A csuda gondolta még 

akkor, hogy a március rózsaszín lesz, nos, ezáltal lett időszerű hókezdésül az akkori firka.

Először csak összehajtható szatyorra akartam felvarrni, 

aztán valahogy rákerült egy cicómapakkra,

majd egy apró notesz elejére és egy újabb, aprócska tartócskára is.

Az utóbbit mutatom belülről, kézzel varrtam belé a cipzárt.

Szürke és rózsaszín... szelídülnek a színek.

Persze

szórakoztam csak az 52 hét, 52 ruha kapcsán, mert hová is tennék annyi göncöt? 
Megelégszem 12 újjal is, ha van némi köze a foltvarráshoz...

Tartogatok az egyik dobozomban egy halom bordós brokátot, taftot és nyakkendőselymet egy bizonyos képhez, ami csak nem akar megszületni, pedig fejben már készen van minden egyes öltése. Lezárósdi az ügy, azért halasztgatom annyira... Meg különben is... olyan jó mást is varrni ezekből az anyagokból, inkább valami vidítót. Mappaborítót, cicómapakkot, telefontokot.

És most kabátkát, kisfeketéhez passzolóst.

Elég gyorsan rátaláltam erre. A gallér a lelke, de azzal az én rucim hordhatatlan.

Egyszerűsített változatát viseli Arozi. Szoknyáért elnézést, a kisfekete nem ment rá.

Kéttenyérnyi rongyok felszabdalva, összevarrva, a kézelő belseje sem jött ki egy anyagból.

A hát közepéhez használtam fel a legnagyobb maradékot.

Elölről-felülről, nyakkivágással.

Küzdős egy cucc volt, szűkség szülte, még a bélése is többféle fekete selyemből készült. 

Készítése közben majdnem megszegtem a sokadik újévi fogadalmam, 

miszerint addig a házhoz nem kerül méteráru, amíg egy dobozt ki nem ürítek. 

Hajaj, de messze van még az!

Kissé meggondolatlan

voltam, amikor megígértem ezt a bekukucskálósdit a noteszembe. 

Elég intim egy ilyet fotózni is, hát még közszemlére tenni...

Nos, a kiindulópontot ismeritek, nyilván láttátok az akkori éves tervezőt meg az elválasztókat benne. Eleinte a heti tervezőm A5-ös méretű, fektetett egyoldalas nyomtatású volt. A lap

hátuljára felkerült ez-az, a héttel kapcsolatos halálosan fontosság. Ezeken itt épp 

a csempeszkopácsi hetünket őrizgetem, a csuda tudja, miért.

Aztán váltottam, a tanév során kevésnek bizonyult ennyi csík öt nap kézben tartásához. 

Itt csak üres lapokat mutatok, kitöltöttet nem őriztem meg belőlük. 

Jött megint a nyár, olyankor alig kell feljegyezni valamit.

Azért, hogy ne szaladjanak el a napok, készítettem havi tervezőt is, rajzoltam rá nagy büszkén Jillian Michaels 30 napos programjának teljesítését, és terveztem rajta a nyaralást 

meg ott vannak az FMS játék témái is. Nyáron mi mindenre van ideje az embernek! :)

Aztán jött az ősz és eszembe jutott az a notesz, amit tanév végén kaptam búcsúajándékként. 

Egész használható kiadvány, csak 4 felesleges lapot tartalmaz.

(Névnapok betűrendben 3 oldal, Magyarország városainak távolsága 2 oldal, állami és hivatalos ünnepek a világ 43 országában 1 oldal, időzónák 1 oldal, bármelyikre szüksége lehet bármikor bármely pedáknak, legyen csak kéznél, ha például Rióba akarja vinni az osztályát kirándulásra, 

akkor ne november 15-én érkezzenek, mert akkor tuti zárva lesz ott a teszkó.)

Szerencsére se nem baglyos, se nem szép a zsebkönyv eleje, 

így sajnálkozás nélkül vettem kézbe a sniccert.

Ni, épp passzol méretben, megspóroltam egy csomó nyomtatótintát és papírt 

és az esőerdőben egy fél fát. Ezeket az oldalakat úgyis szanálom kéthavonta. 

Elválasztókként egy régi naptár lapjai szolgálnak, amerikai quiltek fotóival. 

Ez épp a sulis dolgaim fedlapja, na, ki itt a főnök? Hát idén nem én. :)

Az elválasztók cimkéire nem írtam semmit, a színekből úgyis tudom, mi hová írandó.

Alattuk látszik egy világosabb lap, nos, simán be tudok még kapcsolni a filofaxba 2-3 ilyen

eská füzetkét, szintén A5-ös méretűt. Ezekbe írom tantárgyanként az óravázlatokat, 

legfelül a fantasztikus kísérleti környezethez valókat például.

A többi a lényeg, ami nem publikus, ezért csak elmondom, milyen. Havonta van egy ilyesmi indítólapom, ennek a hátlapján, plussz néhány oldalon jön az ilyesmi kibővítve belépőkkel, 

egymondatosokkal, gyerekrajzokkal, csokipapírokkal, olyan elszólásokkal, 

mint "te is voltál kiscinkén (Kis Kazinczyn)", párszavas örömökkel, 

mozijegyekkel, legutóbb rókatündéressel, ahogy tetszik. 

Ezeket a lapokat a jövőmnek gyártom.

Amint rájövök, hogy lehet megmutatni olvashatatlanul, feltétlen prezentálom.