Persze

szórakoztam csak az 52 hét, 52 ruha kapcsán, mert hová is tennék annyi göncöt? 
Megelégszem 12 újjal is, ha van némi köze a foltvarráshoz...

Tartogatok az egyik dobozomban egy halom bordós brokátot, taftot és nyakkendőselymet egy bizonyos képhez, ami csak nem akar megszületni, pedig fejben már készen van minden egyes öltése. Lezárósdi az ügy, azért halasztgatom annyira... Meg különben is... olyan jó mást is varrni ezekből az anyagokból, inkább valami vidítót. Mappaborítót, cicómapakkot, telefontokot.

És most kabátkát, kisfeketéhez passzolóst.

Elég gyorsan rátaláltam erre. A gallér a lelke, de azzal az én rucim hordhatatlan.

Egyszerűsített változatát viseli Arozi. Szoknyáért elnézést, a kisfekete nem ment rá.

Kéttenyérnyi rongyok felszabdalva, összevarrva, a kézelő belseje sem jött ki egy anyagból.

A hát közepéhez használtam fel a legnagyobb maradékot.

Elölről-felülről, nyakkivágással.

Küzdős egy cucc volt, szűkség szülte, még a bélése is többféle fekete selyemből készült. 

Készítése közben majdnem megszegtem a sokadik újévi fogadalmam, 

miszerint addig a házhoz nem kerül méteráru, amíg egy dobozt ki nem ürítek. 

Hajaj, de messze van még az!