Amikor a múltkor

Kicsikató pedzegetni kezdte, mi van a nagy mappámban, eszembe jutott egy jó kis bejegyzése, amire akkor elfelejtettem reagálni. Vagyis nála direkt nem írtam semmit, gondoltam, majd itt mutogatom a filofaxom beltartalmát. Ahhoz viszont nyitókép kell, a notesz borítóját többször mostam, kopottságát álcázandó elétettem a mindennapos menetfelszerelésem.

A tolltartó elég szimpla, a cicómapakkot viszont megmutatom jobbról

és balról, lévén két oldala ennek is. 

Hónapok óta nyomorgatom, azért ilyen az állapota.

Egyszer lehet, varrok valami hasonló táskát, csak előbb megvárom, 

míg a fenti három készség teljesen tönkremegy... 

Köszönet Colettnek, akinél évekkel ezelőtt megláttam valamit, 

aminek megtalálásában nem segített a képkereső.

Önálló

életet élnek a parafadugóim. :) 

Valamikor kitűztem a képet a pinterestre, azt tovább is vitték tőlem heten. Ami ezután történt, 

azt nem tudom követni, csak azt látom, hogy a blog látogatóinak nagyobbik része immár 

külföldről érkezik és szinte kivétel nélkül mind a dugóangyalokra kíváncsi... 

Lehet, elkések vele, azért csinálok gyorsan ide egy tutoriált szabásmintával, 

ne loholjon üres kézzel sebesen tovább innen a sok ámerikánus.

Az elkészítés annyira semmiség, különösebb magyarázatot nem érdemel.

Szárny, lábak, kezek készen.

A legnehezebb művelethez, a tű átráncigálásához fogó is kell.

Innen még 2 perc.

Négy pötty a ragasztópisztollyal.

Dani nagypapájának borából is megmaradt így valami.

Remélem, elégedett mindenki.

Az új iskolámban

5 év kihagyás után végre megint taníthatok rajzot. Nem is tudjátok elképzelni, mennyire élvezem!

Amikor szeptemberben a gyerekek első rajzait megláttam, tudtam, ez lubickolósdi lesz, mert a tanító nénijük már elsőben alapos munkát végzett. Kitöltik a teret, tudják, érzékeltetik, hogy ami elöl van, az nagy, ami hátul, az kisebb, szuperalapossággal színeznek, hogy csak egy pár olyan dolgot említsek, ami nagyobbaknál sem alap. Mintha rajztagozatos osztályba csöppentem volna. :)

Meseillusztrációk tőlük.

Ez komoly kis műalkotás, paszpartut neki és keretet!

Látjátok, ceruzával eszméletlen ügyesen bántak, de az ecset és a vízfesték nagy mumus volt nekik. Elővettük mégis, tanultuk ecsettel simogatni a lapot, igyekeztünk lazúrozni. Decemberben kezdtünk a színekkel ismerkedni, megnéztük, mi a három főszín, hogy keverünk belőlük zöldet, lilát, narancsot.  Fejenként három darab A4-es lap összekenése után felállítottuk a 12 tagú színköröket.

A virágok szirmait cseppformára festettük. Persze én nem így akartam felragasztani őket a körre, aztán az egyik fiúcska rohamtempóban megcsinálta így, aztán mindenkinek ez a változat kellett. Nekem is. :)

Ez a virág remek egy jószág, annyi mindent le lehet róla olvasni! Amellett, hogy simán látható, miből lesznek a másodlagos kevert színek, könnyedén előjönnek rajta a hideg és meleg színek meg az ellentétes színek harmóniái. Komplementer harmóniák, mondom a gyerekeknek, nekik meg rettenetesen tetszik, hogy ilyen komoly dolgokról hallanak és mondják utánam lelkesen.

Ez a virág vezetett tovább minket színtani ismereteinkben. Egy használt lepedőből megfestettük a Hókirálynő palástját, közben csak hideg színek felhasználásával megzsírkrétáztuk őmagát is síkbábként. Jó, némelyik hímnemű. :) 
Majd elfelejtettem mondani, 8 lány, 15 fiú vagyunk.

Aztán találtam a neten egy ilyet, hát odáig voltam, 

pont jó lesz az ellentétes színek megtanulásához és tényleg. 

Ide kell egy közelibb. 

Végül megnéztük az évszakok színeit és elkészültek az évszakemberek. 

Tavaszok közelről,

 

nyarak fiúktól, akik ugyan barátok, de messze ülnek egymástól,

 

az ősz nem volt népszerű, csak ezek ketten születtek,

 

zárásul egy fiútél meg egy lánytél.

 

A legutóbbi persze a kedvencem, tessék mazsolázni rajta egy ideig! 

Remekül szórakozom, akarom mondani, szórakozunk.

Ha valakiben kétségek merülnének fel, mert szoktak... Soha nem nyúlok bele gyerek 

rajzába több okból sem. Amennyiben szeretnétek tudni, miért, szívesen leírom egyszer.