Mit tagadjam...

...bogaras vagyok. Míg korábban nagy katica- majd méhecske-fan voltam, jelenleg  a cincérek a kedvenceim. 




Kecses, hosszú csápjukkal a fejükön, amiket el sem tudom képzelni, miféle erővel lehet csak egyensúlyozni. Virágok nedveit nyalogatják, tehát mannán élnek! Csak tudnám, mitől oly karcsúak akkor? Tán az örökös cirpeléstől... ez lehet a zsírégetés bogárkörökben. Hajdanában megfaliképeztem egyet, na, nem éppen élethű példány lett belőle (csekély előtanulmányt folytattam elkészítésekor). Csíkos és kövér.  

Na bezzeg tegnap láttam egy igazit, pontosabban kettő betolakodót a kertünkben. Mi a csudát kereshettek egymástól 10 centire a borostyánon? 

Tán abból csordogál a mennyei eledel? 

Még ha így is van, kóstolót ez esetben kihagynám...

Előkerült egy apró sáska is valahonnan: a kis disznó napok óta a harangvirágot falatozza. Az sem izgatja, ha épp esik az eső.

 

 Legyen itt akkor egy kép a Bogármeséből is, ami eszméletlen nagy munka volt, mégis imádtam minden  pillanatát. Oly ritkán adatik meg az ember életében, hogy tudja, amit éppen akkor csinál, az jóóó... Persze, velük: a varázsló katicával, cincérekkel, szarvasbogarakkal, méhecskékkel, hangyákkal és a nagy kövér és bánatos hernyóval, akiből természetesen pillangó születik.

Ez meg itt a cincéres (vagy inkább szarvasbogaras?)  falikép egészben.

Létrázás III.

Lassan kettő  hete kész a varrógépem, de csak vasárnap jutott időm arra, hogy kipróbáljam. Egy álom, kéremszépen, duruzsol nekem halkan, tán újkorában sem volt ilyen szelíd. Kicsit komótosabb lett, de nem is bánom, a méhecskék jelmezeinek elkészítésekor bizony egy életre elegem  lett a teljes gázból.  És igaz, ami igaz, én is jóval szelídebben bánok vele, mióta felmerült a lehetősége gépem kipurcintásának.  Tehát a korábbinál óvatosabb vagyok, csak látná valaki, milyen alázattal emelem meg a varrótalpat, mielőtt alája teszem az anyagot!

Próbaképp elkészült nyolc blokk a takaróhoz, immár harminckettővel bírok. Monotóniatűrésem igen alacsony, most hetekig nem fogok újakhoz.

Szabás-illesztés-varrás-vasalás-illesztés-varrás-vasalás-illesztés-gombostűzés-varrás-vasalás végtelennek tűnő sora.

Az összhatástól még mindig eléggé tartok, az egyetlen szín, amit ki nem állhatok a 

narancssárga. 

Miatta volt koszos a körmöm menyasszonykoromban… Mire a csokromból kicsipkedtem az összes ilyen színű apró virágot, éppen a templomhoz értünk… 
Bizonyító erejű fotóval rendelkezem... nagyon gáz még retus ellenére is... 

Szerencsés képregény

Gondolom, sokan már tűkön ülnek közületek... Nem is húzom sokáig. 
Kivételesen bejött a valószínűségszámítás eredménye. Gazdára lelt a legnépszerűbb holmi, a zöld táska. Erre tízen ácsingóztatok. A kockás viszont sajna megmaradt, pedig azt kilencen szerettétek volna megkapni. Íme  a nagy esemény képekben elmesélve, a hitelesség kedvéért. Úgy izgultam, hogy felkértem egy a jogban nálamnál tájékozottabb illetőt a sorsolás lebonyolításában való közreműködésre.

Harminckét név negyvenegy kéréssel.

Sorsolás szőrös kéz által.

Ők pedig azok, akik jelentkezését várom:

Barbi

szaberka65

                   az emilben jelentkező Strugamanó, akit máig K. Zsuzsának neveztem

Bebi

Magdi

Asszem, nem akad köztük olyan, aki a szomszéd utcában lakik...

A befutók: nyertesek és nyeremények... 

Köszönöm a sok-sok dicsérő jó szót, az új olvasókat, a hírvivést, egyáltalán a népszerűsödést általatok. Képzeljétek, ebben a hónapban már kétezerszer klikkeltek a rongytalanított dolgaimra!

(Bár szerintem kb. 500 a férjemtől származik... Meg tőlem.)

Gyertek máskor is! 

És bevallom, tényleg izgultam s nem kicsit...