jelentem, az osztály létszáma 19, hiányzik két fő*.
Panni óta horgoltam pár újabb Nagylábú Pocakost a saját fejem után,
de némelyikről már azt sem tudom pontosan, mikor született.
Zsiráfkánál még minden rendben volt.
A fotó tanúsága szerint 2021. október 24-én eljött velem a Balatonhoz,
pár nappal később profilfotó is készült róla itthon.
Lucát is pontosan dokumentáltam október végén a szatyorlakó zsebszellemével.
Aztán magam sem tudom, miért, elfelejtettem fotózni.
Talán nem tartottam fontosnak, mindegy is.
A lényecskék jó esetben kaptak egy nevet, aztán szépen besorakoztak a többiek közé.
Willy az oroszlán tavaly nyáron, csak mert volt épp annyi barna fonalam, amiből futotta,
Rumini, hisz szeptembertől ő kíséri a munkám,
aztán a fiúcska, négy lány után születhetne az is,
majd Lizát, a rókatündért horgoltam kisebbre, lefejtve a nagyot,
mackót is kellett horgolnom, másé után** sajátot
és végül idén január elején szerencsehozó malacot, na persze.
És itt a másik hiányzóm középen, Csenge baba.
Egy kisnagylánynak horgoltam, akinek az anyukája egy hatalmas doboznyi fonalat küldött
még elsős korunkban, használjuk fel bármire. Emlékszem, amikor először dolgoztunk belőle,
Csenge elmesélte, a fonalak a nagyitól maradtak rájuk, ott szaglászta örömmel, lelkendezett,
mert a fonalaknak még mindig nagyiszaguk volt. A baba testén kívül igyekeztem
hát csak olyan fonalakat használni, amik a mamitól maradtak.
Ezekből kapott pelerint, cipőt, szoknyát és pulcsit is a baba. A kardigán fonala egészen különös,
csillog is, lilás is és nem mellesleg mind közül a valódi Csenge kedvenc fonala is ez.
Sajnos a két Csengékről nincs közös fotóm, pedig a többiek szerint hasonlítanak egymásra.
Nem tudom, mikor és ki lesz a következő, aki legközelebb kiszalad a kezeim közül,
de jelenleg egy lámagurumival bajlódom hetek óta agyban.
Majd eljön az ideje, mert horgolni kell, nyugtatók helyett az kell.
Semmilyen más tevékenység ennyire le nem higgaszt***,
ki nem kapcsol, el nem csitít, mit a rövidpálcák egymásba böködése.
*
Rózi a húgomnál, Csenge meg Csengénél.
**
Azt a más maciját legközelebbre tartogatom.
***
Rendkívül elkeserít, amit az oktatással (is) művel ez a dilettáns banda.
(Gyorsan leírtam, június 1-től az ilyesmiért fizetésmegvonás jár.)
Mindennél jobban szeretek/szerettem tanítani.
Nem is tudtam,hogy ilyen jó figurákat horgolsz, és ráadásul, nem is mindig mintáról...Emlékszem, véletlen találtam ide jó rég, táskákat varrtál, és ép egy szuper fület hozzá...Persze nekem az sem sikerült... de mindegy...Én nem tudom igy összerakni, a java ajándéként elmegy... pár darab van ami nekem kedvenc...Sok aprót szoktam horgolni, ki is fogyott a készlet rendesen, valami új kis minta után kell nézni...Mindkét szomszédomban aprokák vannak... alkalmakra szoktam meglepni őket...Az a kis mosoly, kis felkiáltás... mindent megér...Persze nem múlik el nálunk olyan ünnep, hogy a családtagok, barátok is ne kapnának valami kis meglepit...Köszönöm hogy megmutattad a kis csapatott.
VálaszTörlésSemmilyen más tevékenység ennyire le nem higgaszt***, ki nem kapcsol, el nem csitít, mit a rövidpálcák egymásba böködése"".ez nagyon jó ..bár én nagyon szeretem a keresztszemes munkákat is, vagy ép amit akkor csinálok..teljesen kikapcsol, megnyugtat...
Kedves Vera, nagyon jólesnek a szavaid. :) Próbálkoztam én mintáról horgolni, de azt nem érzem a sajátomnak. Nem szeretem a kötelező dolgokat, az egyformákat sem. A gyerekeknek is mindig egy lebutított mintadarabot viszek a technikaórás munkákra, és mondom nekik, annál százszor jobbat fognak készíteni. Ugyanolyat nem szabad csinálni. Vigye bele magát, azt szeretném. Általában sikerül is. :)
VálaszTörlésA hímzés a másik ugyanilyen nyugtatóm nekem is. :)