2015. december 26., szombat

Idén egy

csomó kézműves "apróságot" kaptam karácsonyra nem kevés illetőtől és amikor összeszedtem
őket, akkor lepődtem meg igazán, mert majd mindegyik kettő színben pompádzott. 
Na jó, nem egészen pontos a mondat, hogy igazságtartama megfelelő legyen, 
végeztem egy kisebb válogatást a fényképezés előtt. 


Rém boldogító dolog volt immár ezeket is a többi közé aggatni felfelé 
huszonnegyedikén ugyanarra a fára.

(:a fára, melyet ezennel kinőttünk:)


Amint látjátok, Szaberka finom keresztszemes centijét továbbra 
sem rendeltetésszerűen használom, nem is fogom, sohanem.


Csak ideiglenesen pihen a fácskán Grószéva két szépséges filcmadárkája, hétköznapjaikban 
a ruhámon lészen egyik vagy másik kitűzve, hiszen eredetileg ez a funkciójuk.


Az egyik ágon ott lóg Csani ügyeskezű anyukájának gyönyörűséges gyöngyangyalkája, 


a tetejére meg Zsuzsi anyájának köszönhetően került 
édesen illatoló mézeskalácsból a lányka.


Jól megfér rajta Helga üveglénye és az általunk Karpathoson 
megivott egyetlen üveg bor dugójából készült szintén szárnyas unokatestvér.


Tovább is van, mondjam még?

2 megjegyzés:

  1. Igen! Mondjad tovább is,nagyon élvezetes volt.

    VálaszTörlés
  2. gyönyörűszép a karácsonyfátok. és ha engem kérdezel, igen, folytasd jövőre is itt a blogolást :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...