Idén egy

csomó kézműves "apróságot" kaptam karácsonyra nem kevés illetőtől és amikor összeszedtem

őket, akkor lepődtem meg igazán, mert majd mindegyik kettő színben pompádzott. 

Na jó, nem egészen pontos a mondat, hogy igazságtartama megfelelő legyen, 

végeztem egy kisebb válogatást a fényképezés előtt. 

Rém boldogító dolog volt immár ezeket is a többi közé aggatni felfelé 

huszonnegyedikén ugyanarra a fára.

(:a fára, melyet ezennel kinőttünk:)

Amint látjátok, Szaberka finom keresztszemes centijét továbbra 

sem rendeltetésszerűen használom, nem is fogom, sohanem.

Csak ideiglenesen pihen a fácskán Grószéva két szépséges filcmadárkája, hétköznapjaikban 

a ruhámon lészen egyik vagy másik kitűzve, hiszen eredetileg ez a funkciójuk.

Az egyik ágon ott lóg Csani ügyeskezű anyukájának gyönyörűséges gyöngyangyalkája, 

a tetejére meg Zsuzsi anyájának köszönhetően került 

édesen illatoló mézeskalácsból a lányka.

Jól megfér rajta Helga üveglénye és az általunk Karpathoson 

megivott egyetlen üveg bor dugójából készült szintén szárnyas unokatestvér.

Tovább is van, mondjam még?