Amikor ráakadtam, az első pillanatban

tudtam, hogy ezt a táskafazont meg fogom varrni a közeljövőben és azt is tudtam, 
nem magamnak, hanem az idei társamnak köszönetül a tanévemért.

Évek óta őrizgetett vadiúj farmeranyag volt az alap, a kopottól nadrágban is viszolygok.

A hipiszupi vasalós táskabélés miatt nem kellett az alját agyontűznöm.

Hátulra egy nagy zsebet kapott, amit az aljához hasonló íves tűzéssel osztottam ketté.

Mindkét oldalára egy-egy zsebecske került, mobilnak például épp méretes.

Cipzárral záródik, mert ugye az természetes egy rendes női ridikül esetében.

Belül újabb két zseb.

Az utolsó pillanatban mégis találtam itthon kék fagyöngyöt, az került a húzókára.

Táska vállra.

Vasárnap délutáni fotózás a szabadban a színhelyesség kedvéért.

Ma már a gazdája vállán fityeg, remélem sokfelé kíséri a nyári szünetben!