2013. augusztus 5., hétfő

Nos, akkor

ahogy ígértem, most egy fényképezőtartó elkészítésének tutoriálja következik, méghozzá ezé itt.


Legelőször a hátlaphoz szabtam ki a jelen esetben 35x15,5 cm-es anyagot és 
a béléshez egy centivel kisebb vékony vatelint. Normál helyzetben lidis felmosóval dolgoznék, 
de ezt magamnak készítem, ezért mindenféle máshonnan 
lenyisszantott darabot is fel tudok használni. 


Jöhet ez a borzalmas rúzsás anyag plussz egy rétegnek,


ezen cerkával feljelölöm az anyag felét és a középső blokk majdani helyét (lidisnél persze 
arra firkálnék kapásból). A rétegeket a korábban már nem egészen bevált, ámde méregdrága ragasztósprével összeragasztom. Azt nem tudom, van-e értelme a dolognak, 
de ezután én egy kicsit mindig meg is vasalom a szendvicset...


kinyisszantok 5 db téglalapot, ezekből lesz a tok középső blokksorozata
(ezek 6,5x9 centisek)


ebből négynek a rövidebbik széléhez felvarrok egy-egy kétcenti széles egyenes(!) pántot


lekörmözöm vagy levasalom, kinek mi tetszik.


A szendvicsem közepére odateszem az ötödik téglalapot és hozzátűzöm az egyik felpántozottat,


majd varrással rögzítem a sok réteget egymáshoz. 


Ezt a műveletet a másik oldalon is elvégzem, majd a felvarrt blokkokat színükre hajtom


és a maradék két blokkocskát ugyanígy rögzítem hozzájuk.


A ronda rúzsás anyagól levágok kb. 2 milit, hogy később ne vigyorogjon kifelé a bélésből.
(Közben lehet elgondolkodni azon, hogy is készült ez a fotó?)


Összevarrom a tartó oldalához szánt anyagot a szintén kétcentis egyenes pánttal,


majd az előzőekhez teljesen hasonlóan felvarrom a szendvicsre jobbról és balról.
Ilyen lesz a színén,


emilyen a visszáján.


Megspóroltam a tűzést! A kilógó széleket lenyesem és egy kisebb kalandot teszek 
a kézi varrás irányába, mert az a meggyőződésem, az 
soha nem maradhatik el egyetlen esetben sem.  
Meranélkül nem kézműves a remek. (Mondjuk az sem, ami zsinórban készül szerintem.)


Csak ennyi, néhány öltés, gombozás után ívesre igazítom a két végét,


majd ferdepánttal zárom.


Beleügyeskedem a cipzárat, ezt én kétszer szokom rögzíteni, előbb közvetlenül a fogak mellett, 
majd a pánt túlsó oldalán ugyanennyire. Macerás művelet, rövid a cipzár, rövid az anyag, 
aki próbálta, tudja, hogy könnyebb lett volna a kétoldalas megoldás.


Színén gombostűvel rögzítem a helyére a nyakbaakasztót


és hátlapjára fordítva összevarrom az immár tasakot. Lusta vagyok átfűzni a lock négy szálát, 
(persze, az enyém lesz, nekem jó lesz így is), így csak sűrű cikkcakk öltéssel szegek.


A sarkokat összenyomom és az aljára merőlegesen csücskösítem, így lesz mélysége is a toknak.


Kifordítom és mutatom a hátulját, mert ugye az elejét már láttátok fönn. 


Kétoldalúak a táskáim jóideje, nehogy már arra kelljen figyelni felkapáskor, hogy rakom a vállamra! 
Itt még hiányzik a nyitást megkönnyítő gyöngyöcske, ami csak fából illetve kerámiából lehet, 
minden műanyag megyen a suliba.

S akkor itt a duópack kivételesen színhű képen.


Felhívnám figyelmeteket a háttérben lévő gyertyára, mely éppen 
a megfelelő ívben hajtja meg fejét a látottak kapcsán. 

(A képet hosszasabban bogarászók kedvéért látható itt még férjem Ritája, Hannus cicája..)

8 megjegyzés:

  1. Bárcsak tudnék én is ilyeneket...(nagy sóhaj)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bárcsak tudnék úgy rajzolni, mint egyesek! És a pécsi munkád tán kismiska? :P

      Törlés
  2. rita, én is nyálcsorgatni járok ide. és hát egy ideig - még az ilyen tutoriálok ellenére is - marad is ez az állapot. szerintem a cipzár (sem) menne :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na vééégre! Valaki, aki nyíltan bevallja, hogy irigykedik! :)))
      (Ugye érted, és nem haragszol?)

      Törlés
  3. Mivel ilyen ügyes vagy, ezért megvan az igazolásod a távolmaradásodról.
    A ruzsáson jót nevettem, szerzett rokon kedvence :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ide írnék egy óriási T betűt a kezemmel kirakva, mint a nemtommilyen meccseken, hogy TIME! ;)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...