Borivóknak való

Kicsit mindig irigyeltem azt az embert, ki hajnalban tornácára kilépve 

ilyesmire emelinti kávé kortyolgatása közben a szemét.

Aztán eszembe jutott a fogcsikorgatón kemény tél. Hm... Nincs az a tökéletes kilátás, 
minek kedvéért én reggelente lefelé korcsolyázzak négy keréken a hegyoldalról. 
A visszautat elképzelni sem merem. Zsámbékon pedig akad lehetetlen közlekedési 
helyzet nem csupán télen, azt garantálom. Mert ott van például a Szuszogó út, 
ami valójában egy pincesor az Örömhegyi dűlőn. Micsoda tulajdonnevek, 
már ezektől fülig áll az ember szája! S a  látványért sem kell Toscana-ba menni!

 

Ha járnál arra, feltétlenül menj fel az út tetejére, fotózz egyet és küldd el nekem!

Pincesor Tökön is van:

Felhívnám figyelmed a két építmény közt éppen középen, mégis félreeső 

helyen megbúvó nélkülözhetetlen harmadikra is:

A település határában érdemes átgyalogolni a friss szántáson

 

egy áldásért:

Semmiképp nem maradhat ki az útvonaltervből Páty, pontosabban annak pincefalva:

Alkonyatba hajlott már a délután.

Hátborzongató jelenségnek voltunk itt tanúi. Elviharzott mellettünk egy autó, 
hirtelen lefékezett a nem akarom megmondani, hányas számú pince előtt, 
a sofőr kiugrott a kocsiból, szempillantás alatt kinyitotta a lakatot és lesietett a lépcsőn. 
Mire odaértük az illető a padon üldögélt lehiggadva egy irgalmatlan méretű pohár előtt, 
ami színültig volt bordó nedűvel. Vigyorogva haladtunk tovább gyalogosan, nem mervén
 belegondolni abba, milyen állapotban hagyja el majd a jó gazda az áldásos nyugalmú 
helyet... Nem telt bele tíz perc, elporzott mellettünk bizony kocsival...

Szerencsére később nem találkoztunk vele, így ép testtel tapasztalhattuk, 

hogy a viadukt még áll:

Nem feledkezhetünk meg a 120 kilométeres utunk során látott egyetlen szőlőtőkéről:

No de azért Zsámbékon van ám egy romtemplom, amiről nehéz 
nem impozáns képeket készíteni. Nekem is sikeredett egy-kettő.

Jó napom van hangulatban...

(Egy korty bor nélkül.)