Micsoda arcokat...

 ...fotóztam tegnap a belvárosban! Van belőlük bőséggel és most sajnáltam igazán, 
hogy csak ennyire tud zummolni az apparát:

Összeakadtunk egy-két fuldoklóval is:

A kószálás közepette régi barátra találtunk: Jóemberem előző kocsijára, ki rendületlenül ingázott Halas és Pest között. Alaposan bekémleltünk minden ablakán, vajon hogy mehet manapság a sora... Nos... Szent Kristófot és Krisnát felváltotta a keresztre feszített Jézus... 
A rendet meg a rendetlenség... Ó, Polcz Alaine, csukd be inkább a szemem!

Az MTA egyik ablakában örömmel pillantottunk meg valamit, amiből kiderült, 
hogy a tudósok sem vetik meg a jó bort. 

Imhol meg egy pályatárs, kellően szelíd és türelmes, amint azt ábrázatja is mutatja:

120 év múlva én is ilyen nyugodt és kiegyensúlyozott leszek. 

Addig azonban, ha lehetséges, boldogan rohangászok kissé eszetlenül...

(A mai bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs a GColi és a GCJPLT.)