Nagyüzem

Varrok ezerrel, rombolom a gépem muszájból, szegény már zakatol, mint egy traktor, 
hiába pucolom-olajozom, bizony elege van. Velem egyetértően unja azt a tizenkét méhecskejelmezt, ami készül alatta. Még egy nap, aztán pihenőre mehet, viszem plasztikai sebészhez... Már csak meg kellene találni az illetékest, hisz még mindig vakond vagyok 
a nagyvárosban. Nincsen kiépülve kapcsolati tőkém varrógépileg (sem). 

Egyáltalán annak is örülök, hogy esetenként az aluljárókból sikerül a megfelelő oldalon feljutnom. Itt például nem véletlenül, hiszen vasárnap ládáztunk az Andrássy úton. 

S hogy micsoda különbség volt az út bal és jobb oldala között! Itt magnólia virágzott...

... amott meg nem tizenkétezer ember masírozott mindenféle nációból. Ki morózusan, 
ki elkeseredetten, ki karneváli hangulatot idézve.  Békésen, nem arcát takargatva. 


S van itt még valaki, kinek arcát harminc éve őrizgetem magamban, akkor néhány szomorú hétig részese volt az életemnek. Megtörtént a nagy találkozás. Furcsa érzés volt egy másodpercre megpillantani magam, ahogy lábujjhegyre állva éppen csak felérem a hátát.  
És most fentről érinteni kis rettenettel: jaj mi lesz, ha visszapereg odáig mindenem?

Ui.: Jókezű varrógépműszerészt keresek sürgőőőősssen!