A következő

illetőre különösebben nem vagyok büszke. Teljesen hétköznapi horgolvány, akiről eleve tudni lehetett, hogy a kezéhez és az arcához használt gyapjúfonal nem lesz majd elegendő. Trükköznöm kellett hát a lehányka fejével, emiatt kevésbé kerekded a pofija és a feje búbja rózsaszín. Mindez a haja miatt nem látszik. A fufruja sem a legjobb, inkább kíváncsiságból horgoltam ilyenre, egyáltalán nem tetszik. 

Íme pucéran: a harisnyája csíkozását is elbarmoltam. 

Ha felruházom, akkor meg olyan, mintha valami posztszovjet állam lakója lenne.

Szegénykém: Maruszja.

Le nem fejteném mégsem, ha már egyszer életet leheltem belé.

Maradt

tehát 9 dkg rozsdavörös fonalam, és mivel pont Misi Mókussal kalandozunk* idén,
nem sokáig volt kérdéses, kivé alakuljon a fonalgombolyag. Keresgéltem a neten egy ideig,
 mások hogyan mókusamigurumiznak, aztán beültem a fotelbe. 

Jött magától minden. A férjem szerint mostanában épp olyan vagyok, akár egy 3D-s** nyomtató. Misi testével nem akadt gondom, de a fejét egyszer le kellett bontanom. 

Íme, ő: az én Misi Mókusom.

Állatokat akkor sem öltöztetek szívesen, ha mesebeliek, ezért csupán egy sálat kapott a nyakába, ha már olyan hosszú útra indul.*** Zöldet, mert különben is rejtőzékeny az illető.

Egy pillanatra nem figyelek oda és máris a barackfára bújik előlem.

 

Hopp, még idejében elkaptam. Holnap jön velem a suliba.

*
Tersánszky Józsi Jenő meseregényét dolgozzuk fel közösen lapbook formában. 

A portfólióm szerves részét képezte pár éve, eléggé büszke vagyok rá.

**
Közben nyomtattam egy kosarat(?) kenderzsinórból,

ezeknek meg az azóta elkészült újabb személyiségeknek.

***

Az ötödik fejezet következik, melyben Misi lelécel az erdőből.

Cicó után

villámgyorsan megszületett egy nevetlenke baba. Két este volt, úgy emlékszem, különösebben nem is terveztem. Az az egy dolog vezérelt, hogy a suliból visszalopott* türkizes fonalaim és a még itthon őrzött szürkéim fogyjanak.

Szinte komoly ruhatára lett, sapkát, pulcsit, levehető cipőt kapott, 

sőt, hüvelykujjat is szórakoztam mindkét kezére. Szerintetek lájkolja?

A hajával meggyűlt a bajom. Szerettem volna, ha a pulcsiján éppen csak előtűnő barnák

 egyike kerül a fejére. A barna fonalaimból viszont nem sokat hagytak meg a gyerekek, 

így kénytelen voltam 10 dekányi rozsdavörösre beruházni. Persze előnyösebb lett volna 

egy mogyoróbarna, mert így eléggé lángol a Lenke kétcopfja.

Szóval a színnel és a mennyiséggel jól befürödtem, mert mi a csudát csináljak a 9 dekányi fölösleggel?** Aztán beállítottam immár kettejüket a fotölybe 

és akkor eszembe jutott valaki, akinek a teste totálisan rozsdavörös, csak a farka fekete.***

És akkor megint örülni kezdtem eléggé.

*

Ja, ha kerül hozzám fonal, az a suliban végzi, mert ugye én nem kötök és nem horgolok.

 Berakom az osztályvagyonba, legyen belőle egyszer sodrás, pókfonás és körmönfonás,

 drótállatka vagy sapka. Komolyan lelkifurdalásom támad, amikor visszahozok pár

 gombolykát a korábban magaméból. A pedagógus talán az egyetlen állatfaj, 

aki nem lop a munkahelyéről, hanem visz oda. Nekem lejmol az egész család: a férjem, anyukám, de még az anyósom is (bár ő nem tud(hat)ja, hogy a cucc a suliban végzi).

**

Viszem a suliba, hehe, akár azt a többkilónyit, amiből sosem lett a férjemnek pulóver, 

nekem poncsó, nyakmelegítő, sapka, kardigán, satöbbi.

***

Aki végigkíséri természetesen a teljes másodikos tanévemet.