Minden valamirevaló

hölgyemény táskájában megtalálható egy aprócska motyó. Még az enyémben is 

lapul egy, bár abban nem rúzs lakik meg szempillafesték, 

hanem ragtapasz, tű/cérna/olló, toll, régi szerelmetes levél.

A legutóbbi táskához is dukál egy s ha már az kétarcú lett, akkor ez is. 

Egyik fele tappancsos...

...a másik meg a szívecskés.

Valóban, az a virág nem kellene oda (nem oda kellene), ám ebben a pozícióban 

éppen eltakar egy aprócska malőrt. Próbáltam ezt ellensúlyozni a cipzárra rögzített húzókával, hátha azon akad meg inkább a kíváncsi szem.  

Amint elkészült, odaraktam a férjem kezébe, hogy adjon már neki nevet. Így lőn...

...CicóMaPakk...

Szerzői jogok meg ilyesmik. 

Szóval ezennel védett...

Macskaimádó

húgomnak varrtam végre(!) ezt a táskát.

S mivel az egyoldalas szerintem smafu, a másik felére is került egy cicccus.

Az a ronda folt ott a legnagyobb szívben egy égedelemdrága ragasztóspréjnek 

köszönhető, ami ugyan a három réteget össze nem ragasztotta, 

ám az anyagot ilyen csúful összeragasztózta. 

Jártatok már így? Hogy lehetne eltüntetni?

A tappancsok meg a szívecskék egyébként annak a néhány órának az eredményei, 

mikor is a Jóember műtétre várt, én meg arra, hogy végre kitolják a műtőből. 

Mert mi más dolga is van ilyenkor az asszonynak? 

Várni itt is, ott is, így is, úgy is.

Még egy

utolsó kép ebből a bézses-rúzsás fílingből, aztán nem untatlak többé Titeket ilyesmivel.

Bááár... ha sikerülne hozzájutnom némi hasonló vászonhoz, akkor...

(Közben bánatosan elmélkedem azon, hogy mi a francért szabtam fel egykor

 ilyesmi kincseim ezekhez, emezekhez, meg ehhez.)