Olyan - ilyen

Mintha az egész évi elmaradásom akarnám pótolni, rendíthetetlenül olvasok. 
Gyakorlatilag mindent, ami a kezembe kerül. Most ezeket végeztem ki:

Az első után fel kellett mosni, komoly pusztítást vitt végbe a lelkemen és bosszantott meg dühített.

A másodikban nincs sok említésre méltó, csupán ez a mondata maradjon utána itt az idők végezetéig:

„A feje úgy illatozik, mint a világ összes virága együttvéve.”

Útra készen

Hamarosan a Bakonyban töltünk néhány napot, ott lehet ám igazán túrázni! Remélem kell majd egyensúlyozni, meg kapaszkodni és ágakat félrehajtani, így szükségem lesz kettő szabad kézre (plusz kettőre, ami hébe-hóba elkap és megment). Így aztán táskáim itthon pihennek majd, viszont kell egy hátizsák. Boldogult meskás koromban megváltam egytől, valami olyan jó is lenne – gondoltam. Minek is őrizgessem a kedvenc kockás anyagaim, úgysem találok méltóbb dolgot, hogy valaha is feláldozzam azokat. 

Íme lilás-kékes-mályvásnak született útitárs.

Még az világoslila elválasztókkal kellene valamit kezdeni így, utólag, mert húzza a szemem.

Vác

Szombaton megelőztük az esőt és átruccantunk Vácra, Világi Vigalomra. 
Sajna nem fotóztam barokk hölgyet, holott most milyen jól mutatna a kollázson! 
Így csak a mesevárost tudom feltenni ide.

Szerencsére sikerült általában olyan helyre kerülnünk, hol éppen alacsony a népsűrűség. 
Így mikor mindenki a Duna-partra vonult, mi egy „kihalt” főtéren sétáltunk… A kézművesek
 utcáján sem tolongott akkora tömeg épp abban az időben. Az Antonio Vivaldi 
Kamarazenekarral  is szerencsénk volt, sikerült a koncertjük főpróbáját megtekinteni. Csemege, fülnek-szemnek-bőrnek-szőrszálaknak.

A város szélén, jó kis séta után találtuk meg a napi egy ládánkat, bozótban, 
csigák segítségével. És most nem engem ettek meg a szúnyogok!

Ahol gyurgyalagok fészkelnek és játszódnak a szélben, hát onnan lehet ilyet fotózni. 

Ez a kép legjobb része, a többin én voltam…