Május végén

 a Vén Duna partján állva egy messzi országról álmodoztam aggodalmaskodva.

Vajon indul majd ez a bizonyos hajó* odavalahova?

És mert olyan nagyon hiányzott a görögi fílink, megfirkantottam pár emlékünket.

Kikerekítettem,

hevenyészve kékítettem,

majd pár este alatt meghímeztem

Szifnosz 2018.

*

Hasonlócska hajócskás bejegyzés itt.

Pedamókusnap 2021.

Rendezgetem az emiljeimet, törlök sorban minden feleslegessé vált mélt. Látom, a Spam felirat mellett ott virít egy 9-es szám, lássuk csak, mifélék lehetnek azok?

Nyilván nem nyitok meg egyet sem, általában veszélyesek, piroslik rajtuk rögvest a felirat, de azért csak kíváncsi vagyok, ki próbálkozik. És akkor megpillantom az Okt. Hiv. Pedagógusnapi köszöntőjét, benne ott a letöltendő melléklet, melyben a  mini szterelnök engem is...*

Esküszöm nem én tettem spambe. 

Ment az magától is, hehe. 

* (Nem, továbbra sem tudom, hogyan, milyen szavakkal méltat különben meg vesz semmibe.)

A százszorszépek

március végén kerültek a tűm hegyére, 

így, eccerűen, olyan szinte semmicskén csak,

hogy egy szem zöld pötty le is maradt.

Gyorsan ráöltöm, aztán visszalépek a tavasz legelejéhez de csak virágilag.