Olyan nagyon friss

bennem ez a Karpathosz, hogy nincsen benne még semmi pátosz. 

Amikor tavaly hazajöttünk a „szelek szigetéről”, egészen bizonyosak voltunk benne, 

hogy egyszer, valamikor, a nagyon távoli jövőben, mondjuk nyugdíjas éveink kezdetén 
visszatérünk oda. Aztán tervezgetés közben rájöttünk, Számosz és Folegandrosz 

várhat még, Karpathosnak nincsen sok ideje. 

Az utat megint hetekig(?)… hónapokig(!) tervezgettük: a szigetnek jelentős blogirodalma 

van angol-, német-, holland- és cseh nyelvterületen, azokat én mazsoláztam át, 

a percre (na jó, órára) pontos időbeosztást a Jóember programozta. 

Íme nyaralásunk legfontosabb segítői: két pár KEEN, 
akiket (igen, jelen esetben még alá is húztam) később nem tudtunk eleget dicsérni.

Ebből a képből gondolhatjátok, ismét nem a strandok napernyői alatt 
töltöttük a hét nagyobbik részét. 

Este 9 körül, töksötétben érkeztünk a szigetre, így a tavalyról ismerős kékvarázslat elmaradt 

és a szél sem fogadott bennünket. Meleg, nyirkos mediterrán volt az este. Komolyan 

mondom, őrült szerencsénk van, hogy tavaly már megvolt a prímaviszta.

Megkaptuk a tavalyi szobánkat és amikor beléptünk, rögtön rájöttem, miért kerestem 

otthon hiába a szállás névjegykártyáját: az én Tónim gondolva az utánunk érkezőkre, 

odatűzte a tükör keretéhez anno, mert azon volt a wifi kódja. Mostan már nincsen ott, 

mert hazahoztuk, ellenben a képről bárki leolvashatja…

Ki sem raktuk a cuccainkat, rohantunk be a városba. Őrült változások, rengeteg 

tavaly még omladozó épület frissen festve, a kikötőben némelyik  hajó előtt 

laptopon prezentálják, hová utazhatsz másnap vele. A halomnyi új bóvlishop mellett 

festéküzletek is nyíltak és csempeboltok, épül, frissül a főváros. 

Olyan fényárban úszik, hogy alig kivehető a háttérben megvilágított Karpathos-szikla.

Valami (na, mi?) miatt a parti sétányon lényegesen kevesebb a turista, 

egy kivételével az éjszakák jóval csendesebbek, mint tavaly júliusban.

Mondom, egy kivételével, mert akkor a szomszédban b..i nagy görög lagzi zajlik.

Halálosan b..i nagyon borzalmasan fülbeordibálósan fülbemászós.

Nyári szünetem maradék napjain a jutubot bújom, hogy rátaláljak az ezernyi grékszámmermegamixben arra az egy dalra, arra amelyiknek az a refrénje, hogy élá, élá...

Az persze még nem került elő, helyette itt egy másik tinglitangli.

...nagy görög szmájli...

Indul

a kishajó, úszik a nagy Patchwork-tengeren messzire.

Mondtam a férjemnek, ha még egyszer ilyesmire vetemednék, üssön agyon!

Mer' ezt már csak szemüveg nélkül látom és csipesszel illesztem a helyére.

Hja, hogy én akartam, akkor minek dohogok?

Vigyorogva zsörtölődöm magammal.

Hajócska mintája innen.

Rém büszke

vagyok a táskámra. Hevenyészve összeadtam az érte kapott lájkokat, 
már jóval 600 fölött vagyunk. A táskám meg én... Sokan és sokfélén dicsérték, 
azt gondolom, jó ideig ezekből fogok élni a rongyos világomban... 

Köszönöm.

Meg is örökítettem, szerintem ilyet soha többé nem látok.

Mondom, rém büszke vagyok a táskámra, holott nem is az enyém az ötlet. 

Tikunál akadt meg a szemem az eredetijén és olyan nagyon enyémformának tűnt, 

hogy majdnem ugyanolyanra varrtam meg. Már a négyzetecskék anyagait is elkezdtem válogatni, 

sorról sorra, oszlopról oszlopra hasonlókat. Aztán elszégyelltem magam, milyen dolog 

teljesen lekoppintani valamit? Az nem az én világom. Különben is, 16 féle virágos anyagom

 van, mindből szabok 4-4 négyzetet és akkor nem kell 36 különfélével vacakolni.

Órákat töltöttem kupászkodással, vajon milyen lehet az alapminta,  

de Tiku nagyon jól tudja, mit szabad fényképezni, pontosabban mit kell 
levágnia képekről ahhoz, hogy nekem a látottak komoly fejtörést okozzanak. 

Teljesen igaza van hasonlóképp gondolom én is. :)

Nos, az én változatom kisebb, kevésbé öblös, ívesebb, nincs összehúzója, 
mágneszáras és mivel géppel szoktam mosni a táskákat, bőr fület sem kaphatott.

Az alsó részével különösen sokáig vacakoltam, két teljes délelőtt modelleztem, 

mire rájöttem, hogy is lesz olyan talpa, amilyen a kockásnak. 

Csakhogy addigra a táskám két előlapja készen vigyorgott, lekerekített aljjal, 

abból már csak ezt a ráncolósat lehetett összeütni. 

Na, majd a következő olyan lesz, mondhatnám, de nem mondom,  

mert egy ideig táskát nem varrok.

Különben is: egy táska mindenek felett...

(Nálunk továbbra sem süt rendesen a nap, ha mégis, akkor meg nem vagyok itthon.)

A táskafül készítésének részletes leírását itt találjátok.