Vokarián, egy párházas településen

foglaltunk szállást, közvetlenül a tengerparton, mert ugye nekem tengermorajlást

kell hallanom éjszaka, meg a napkelte látványára kell ébrednem reggel. 

Ennek a két kritériumnak tökéletesen megfelelt az Amarandos, sőt*,

a parkolási lehetőségek korlátozottságára való tekintettel 

az autót is szemmel tarthattuk állandóan.

Ajtózárást beleértve egyperces sétával elérhető Vokaria kavicsos strandja, 

ami előtt valószínűtlenül kék színekben pompázik a tenger.

Reggel 10-től üzemel itt egy bícsbár, azzal szinte összenőve pedig ott van a remek Vokaria étterem, 

melyet ezen a linken valaki a legjobbként aposztrofál a szigeten. Talán legfőbb specialitásuk

 a garnélás spagetti, ami után Tóni még a tálat is lenyalná, ha nem lenne közönség.**

De vannak szépszámmal, így marad a magunk és a pincér szórakoztatása.

Egy hátránya van ennek a szállásnak, de az a lehető legkellemetlenebb, konkrétan 

a világ végén, sőt, a világ alján található. Még otthon elhatároztam, hogy egy reggel 

friss péksüteménnyel lepem meg a Zembert, sutyiban begyalogolok Nenitába, mire

 magához tér, meg is járom. Csakhogy a terepviszonyokkal nem számoltam. Azért csak

 felsétáltunk immár ketten a faluba, majdnem a teljes délelőttünkbe telt, mire úttalan utakon

 megjártuk, de legalább megismerkedtünk a helyi pék hollandi feleségével.

Ha rákattintottatok pár gondolattal följebb az étterem linkjére, 

tán megakadt a szemetek ezen:

A fenti sorokban olvasható*** bosszúságaink egyik eredője: macerás az ideút meg a vissza is. 

Ráadásul Juci utódja egyáltalán nem szigetkompatibilis, fordulási körátmérője 11 méter.

Már a reggeli távozásaink is rendre tortúrával kezdődnek, hiszen ezt a fordulót 

képtelenség vele egy kormányállásból abszolválni. 

És amikor végre épp megkönnyebbülünk, mert felérünk Nenitába, ott jön az igazi

 bonyodalom. Érkezésünk hajnalán valószínűleg akkora volt a megérkezés öröme, 

hogy fel sem tűnt a majdani nehezített pálya és persze azon korai órán nulla járművel

 találkoztunk, ami szintén könnyítette az áthaldást. 

Szóval tempósan megérkezel akárhonnan Nenitába, és onnantól csak araszolva haladsz. 

A kereszteződések előtt szorgosan csuriba teszed az ujjaid, nehogy jöjjön valaki szembe,

 mert az út egysávos. Nem jön semmi, fellélegzel. Ugyanezt megismétled párszor.

Jöhet a nénis kereszteződés. Az, amelyiknek a közepében, mint valami forgalomirányító

 rendőr, mindig, mondom, mindig áll egy bárkivel pletykázó nyanyicska, aki mindig,

 mondom, mindig, éppen csak ránk sandít. Nem mozdul, a bal lábával jobbra lép egy pöttyet,

majd kaján mosollyal nyugtázza, hogy most sem ütjük el. Aztán jobbról reggeliző, 

balra főtér kiülőkkel, út egynyomos, na azon mindig tereferél pár ember, áll kocsi, motor,

 bármi, itt vársz, míg befejezik, kirakodnak, tolatsz, hogy beforduljon, tolat, 

hogy továbbmenj és közben megy az idő, halad és te el sem indultál, 

de már lemerült az agyad. Szörnyű, mondom. :) 

Az apróbb falvakban inkább trotyomobilokkal közlekedik tehát az épelméjű helyi, pláne,

mert ezek egyéb igényeket is képesek kielégíteni. Utast szállítanak meg árut hordanak ki házhoz,

a külföldről importált feleség kvadként lovagolja meg, kendője lobog utána,

sokadik prototípusa mezőgazdasági munkák során nélkülözhetetlen,

van lajtoskocsi változata is.

A földmunkagép más kategória, de az is lilliputi.

Szóval nekünk is valami hasonlóval illene Chios szigetét járnunk, bár a hazajutás utolsó

 métereit akkor is akadályversenynek érezhetnénk. Most épp nincs itt senki, de estére, 

mire megérkezünk, az étterem meg a bár is dugig van. Szóval megérkezünk, kétoldalt 

az asztaloknál ülők kezében megáll a villa, lesnek ránk kikerekedett szemmel. 

Ki az a két hülye, aki kocsival hajt be az étterembe, sőt, áthajt rajta? Mi meg csak megyünk,

 persze nem egyből, hiszen meg kell állnunk a középen, mert a pincér átviszi a kocsi 

orra előtt az ételt. Vagy az üres tálat vissza. Vagy bekardoz elénk két ötéves. :)

Az út innentől már épp csak sétaút szélességű, melynek jó esetben egyik oldalán 

sem parkol motor. Ráérősen flangálnak rajta a strandolók, lépésben haladunk. Jobbra az

 öltözőben valaki az ajtóra dobja a vizes fürdőnaciját, a víz a szélvédőre fröccsen. :)

Közvetlen ezután jön  az utolsó 90 fokos beforduló, ami egyben felforduló is, mivel

 igencsak emelkedő, aztán az jöhet a 270 fokos kanyar és a megáll, tolat, teker, előre, 

tolat, teker, előre, és aztán a parkol végre reggelig. Levegőt kifúj, megkönnyebbül.

Túléltük egy karcolás nélkül ma is. 

Mindenki boldog, beleértve az összes ízeltlábút, amit napról napra, 

újra és újra kitessékelünk a szobából,

 

hogy aztán másnap reggelre újra visszaólálkodjanak.

Hát ennyi, azt hiszem. Fura egy sziget ez.

Életemben ennyire mazsolának, mint itt, nem éreztem magunkat még soha. 

Mintha végeérhetetlen teljesítménytúrán lettünk volna ebben a két hétben. Különösebb

 gyaloglás, túrázgatás nélkül is rendre hullafáradtan érkeztünk koraeste a szállásra.

 Olyannyira, hogy egyetlen korty szeszesital elfogyasztása nélkül képes voltam 

egyszer átmenni a teraszajtó lehúzott szúnyoghálóján. :)

Mondtam, Chioson bármi megtörténhet.

Talán ez a kép fejezi ki leginkább a szigethez való viszonyunkat: mintha távoli szemlélők lennénk csupán. Nem enged közel magához vagy mi tartjuk távol tőle magunkat.

Régen volt a lottóhúzásban egy olyan fogalom, hogy mellételitalálat, valami ilyesmit éreztem Chioson. Mentünk, mentünk, egyre csak mentünk, de valahogy soha meg nem érkeztünk.****

Túl nagy falat volt ez a sziget már nekünk.*****

*

A szállás fotói kissé túlfilterezettek, de maga az apartman így is teljesen rendben volt.

**

A kép tanúsága szerint itt kóstoltam meg először a masztixos üdítőt, ami az általam rendelt salátával kimondottan patkányírtó ízűnek bizonyult, így ez lett az utolsó találkozásom is ezzel a dobozos üdítővel. 

***

Figyelem! Nenita faluban sok a kanyar és a szűk utcákon való áthaladás. Nem mintha gondot okozna. Visszafelé azonban (mondjuk Chios városába) a Google Maps gyorsabb útvonalat fog javasolni. Hacsak nincs 4×4-es dzsipje, ne válassza ezt az útvonalat. Menjen úgy, ahogy visszajött, Nenita falun keresztül. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy defektet kap vagy tönkremegy a felfüggesztése. Az alábbi térképen X-szel jelöltem azt az utat, ahol a GSP hangja azt mondja, hogy fordulj jobbra. Tehát egyszerűen hagyd figyelmen kívül, és menj balra. Alapvetően kövessétek az aszfaltot!

Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)

****

Sietek a sehová. Mintha ez lenne a helyiek vezetési filozófiája is. Mindenki rohan a kocsijával, siettet, letol, megelőz, a következő saroknál fékez és megáll beszélgetni. :)

*****

Ha tehetném, most azonnal visszamennénk, de tuti valahol a sziget derekán szállnánk meg.

Nem is értem, hogy lőhettünk ennyire mellé egy kis tengerzúgásért?