2021. június 24., csütörtök

"Jönnek a bejegyzésre..."

Ezt viszont a férjem mondta tegnap éjjel pontban fél 12-kor, amikor 
a nappali nyitott ablakán keresztül félre nem érthető hangokra lettem figyelmes. 
Itt valaki töfög ma is.*

Már a sötétben látszott, ez az illető nincsen egyedül,


de az igazi meglepetés csak akkor ért, amikor vakusat kattintottam. 
Hárman voltak!


 A két távolabbi, a szinte nem is szürke, hanem teljesen fehér hasú**  igen 
harciasan puffogott egymásra. Ők lehettek a fickók, talán versengtek a harmadik, 
nyilván nőnemű kegyeiért. Emez itt elöl, a gyógyuló sérülésével lapított csendesen.


Miután jól kibámészkodtam magam, guggoltamból felálltomban vetettem 
egy pillantást a járda másik oldalára és nem akartam hinni a szememnek. 
Ott közeledett a negyedik, egy idei kölyök, picurka negró.


Tónit persze lebeszélhetetlen volt, megfogta, megszagolta***


majd megkínálta macskajával.
A vendég is a szokásos módon viselkedett: elropogtatott egyet, majd bealudt.


Csak pár perc szunyókálást engedett meg magának, aztán ment a többiek, 
a nagyok után, mert addigra azok már elszeleltek a sünök útján.

*
Meg tegnap is, igaz, akkor hajnali fél 4-kor ébredtem arra, 
hogy a hálószoba ablaka alatt rajcsúroznak ketten. 

**
Biztos Tivi utódai.

***
Büdös disznó már ez a minyuri is.

2 megjegyzés:

  1. Ébredtem már én is a puffogásukra. Utáltam. Nem bírom a sünöket. Olvastak egy rakat hasznosságot a számomra róluk, de nem bírom megkedvelni ezeket az állatokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Én meg a macskákkal nem tudok megbékélni, pedig olyan cukorfalatok lehetnek, ahogy mondják mások. :)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...