azért is vagyok teljesen biztos abban, hogy a nekem rendelt ember mellett élek, mert
tuti nem fordulna vissza senki más ilyesmiket tüzetesebben megtekinteni,
mikor annyit mondok csak ki félhangosan, jaj... egy Árpád-kori templom, kerített.
Lópikulát, későbbi, de ez már csak itthon derül ki, szerencsére, ott még körbecsodáljuk,
a csodamasinának köszönhetően be is fényképezünk egy tökéleteset az udvarba,
de a látvány azért nem annyira jelentős, hogy itt mutogassam.
(Puccos templomba egy ideig nem megyek.)
Tantestületi kirándulás alkalmával jártam már Komáromban egy bizonyos hadi
objektumnál. Akkor alaposabban nem néztem meg, csak azt láttam, ez a hely jóóó, az én
Jóemberemnek éppen nagyon jóóó, majd egyszer vele... Így volt kifogásom mindenre csak
mellékesen tekinteni s inkább a séta közben elhangzó pletykákra figyelni.
Azóta sok minden változott a Monostori erődben, kaptunk egy halom pénzt az Uniótól,
egyes részeit valamelyest rendbe is tették ebből, tegnap ámultam és bámultam,
ez a hely tényleg jóóó, még jobb!
Végeláthatatlan folyosók tátongnak mindenütt,
természetes fényekkel és árnyékokkal.
Monumentális.
Félelmetes.
Helyenként iszonyú.
Időnként felállt a szőr a karomon és Tónimnak szintúgy, épp ott és pont akkor.
Szellemek, azt hiszem, körbefontak.
Bánatos fiatal katonákéi, magányosoké és reményteleneké.
Innen indultak egykor a Donhoz.
Mi meg a szlovák oldalra, hisz odaát folytatódik az erődrendszer.
Az Európa-udvarról nem teszek fel képet, mert akkora csalódás látni lepukkantan, üresen!
Valaha sétáltam ott közvetlenül az átadás után..
Itt a bal füléből trombitáló Klapka-huszár háromnegyed négykor.
Fáradt vagyok a harcoktól és kissé megkopott...
