még tavaly, amikor agykontroll tanfolyamra jártam. Akkortájt csudafényes elmével és lélekkel jártam az utam néhány hétig. Nos, miközben ültem ott és vártam, hogy elkezdődjön az aznapi szeánsz, rajzolgatni kezdtem a szokásos kis babocskáim, lett belőlük épp annyi, amennyi és álmodtam köréjük selymet, csipkét, zsinórt, gyöngyöt és akkor összeállt bennem
"A meg nem születettek meséje".
Nem készült el azóta sem. Bár belekezdtem sokszor, sosem mertem folytatni, hisz az olyan lenne, mintha lezárnám ezt az egész szomorú históriát.
Pedig búcsúzni kéne.
Hiszem, hogy gyógyít, engem gyógyít a varrás. No nem a gép előtt ülős, hanem a szöszmötölős kézi hímzés. Kicsit mintha varázsolnék. Emlékeztek erre meg a meséjére...
Szóval most is belekezdtem valamibe, pontosabban szíveket mókoltam egész tavasszal.
Szíves mappát drága Pannámnak,
szívekkel teli életfát,
szívet hímeztem a beültetéskor,
aztán újra meg újra csak szíveket a várakozás napjaiban.
Végül ilyesmi szíveket kaptak a Zanyák is.
És hiába kenegettem szív formájú szappannal a hasam, élet nem növekszik benne.
A kép mégis összeáll hamarosan.
De ez még nem az a kép.
Ez aztán szívemhez szólt, és van annak ezer oka, ugye tudjuk....
VálaszTörlésSzívek jöhetnek minden formában és kivitelben, de azért a mappa a legpompázatosabb, lássuk be :)))
És azt még nem is mondtam, hogy a szíved azóta is ott van a konyhaajtón, no nem azért, mert ott felejtődött, hanem direkte, mert a szívről szól az élet egy ideje és különben meg jó naponta végigsurrantani rajta a szemem. :)
Törlés<3
VálaszTörlésBejus, mi történt? Hol a többi bejegyzésed? Kérjük vissza őket :)
VálaszTörlésVisszaraktam a bejegyzéseket... Az összeset. Így teljes csak a kép, köszi, Rita!
Törlés