Rekordgyorsasággal

készült el a hópihés hímzésem, nem kellett hozzá egy hónap*.

Ugye ismerős?

Az őszi fácska lombozatát téliesítettem.

Került rá néhány gyöngy is, azok nélkül nem lenne teljes a kép.

Sem fényben, sem árnyékban

 

nem lenne ennyire ragyogón szép.

A mű kész, az alkotó nem pihen,

sőt...

*

Szeretem ezeket a hosszú, téli estéket, csak a szemem háborog olykor.

Tegnap

reggelre leesett nálunk az év első hója és a hidegnek köszönhetőn egész nap megmaradt. 

Miután körbefotóztam az összes fáinkat 

 

meg a füvet, 

eszembe jutott, hogy egy ideje van valami ezzel kapcsolatban a fejemben, 

ezáltal sikerült majdnem az egész délelőttöt rajzolgatással töltenem.

Este már vászonra is felkerült a minta, hímezhetem végre.

Adok rá magamnak egy hónapot.

Teljesen azt hittem, hogy

napra pontosan 1, holott 2 évvel ezelőtt varrtam azt a 3 filc lóherét, amihez tegnap

 készítettem még egyet*, aztán mind a 4 cerkavéggé lényegülve 

lett szerencsehozó praktikus ajándékká**.

Indul az év és ezt nagyon-nagyon szeretném a kreativitásnak szentelni. 

Íme az irányelvek:

Megújult a sulis noteszem belül és újrahasznosítottam*** pár ajándéktasakot. 

Az egyikből ötletelő füzet lett, a másikból januári és biztosan összerakok még 

egy megvalósultast is, aztán jön a februári és a nyaralós és pár óratervezős, satöbbi.

A boldogság az út és nem a cél.

Kicsit kacskaringós, kicsit sáros a csapás,

de legalább tudom, merre szeretnék menni.

*

Sőt egy ötödiket is, de az csak szép.

**

Az egyik az enyimé.

***

Régóta nem veszek füzetet, bármennyit rittyentek. Épp olyat, amilyenre szükségem van.