Kedvenc

eleddig egyetlenszer viselt táskám is áldozatául esett a nagy átalakítósdinak. 
Egyfülűsége miatt életképtelennek bizonyult: túl nagy ez ahhoz. Félredobva hevert, 
nem volt anyagom hozzá, csak kéttenyérnyi, azt elbarmolni nem akartam, 
dunsztom nem lévén a folytatásról. 

A közelmúltban megvilágosultam, alig bontással kétfülűvé alakítottam 
és azt az utált bőségét két-két taftpánttal szűkítettem. 

Az aljába textillel bevont triplex kartonból kivehető talpat tettem.

Holnap lecserélem a gorillagyereket*.

Most van kész. 
Több foltos cuccot nem fogok átalakítani(egy ideig). 

*Tavaly ilyenkor vettem egy fekete bőrtáskát, ami gyakorlatilag használhatatlan, de legalább egy csomó 
bosszúságot okoz naponta: hatalmas, nehéz, bonthatatlan, rövid a füle, a vállamra veszett nehéz feltuszkolni, 
ezáltal vagy lóbálom vagy derékszögben behajlított karomon függeszkedik és így meg abszolút nem én vagyok vele. 
Nevét a bajuszostól kapta, amikor legelőször megemelte.

Fülkészítős poszt 3.

Két csíkot szabunk olyan hosszúságban, amekkorára majd szükségünk lesz. 

A keskenyebb 1 inch, a szélesebb 2 inch (nálam csak 1 és 3/4, ez persze kevés).

Színt színnel összefordítva gombostűzzük

és összevarrjuk az anyagokat az egyik szél,

majd a másik szél mentén.

Itt már látni, milyen "elfuserált" csövet hoztunk össze sitty-sutty.

Kifordítjuk, közben úgy igazgatjuk az egészet, hogy a varrásszélek befelé forduljanak.

Komoly macera ziherájsztűvel, lehet, másnak van valami spéci kelléke már ehhez is.

Levasalás után mégis pofássá igazodik ez a még mindig csak fülkezdemény. 

Úgy 10 percig örömködhetünk szépséges varrományunk felett.

Aztán szabunk a zöld lidis felmosórongyból a pántunknál 2 mm-rel keskenyebb csíkot,

amit különböző kínok és mindenféle illetők sűrű emlegetése közben beleszuszakoljuk 

a különben laposan jó hengerbe. Így, ni. Érdemes a két végén 1-1 centivel 

rövidebbre hagyni  a bélést, úgy könnyebb lesz majd az illesztés átvarrása.

Árokban letűzzük mindkét oldalról a pántokat,

és illesztjük a korábban megvarrt táskához.

Csak a visszahajtás alá fogjuk be igen egyszerűen.

A táskát először titkolni akartam, hiszen ez is csak másolat. Magamtól nem varrnék

 ilyesmit, de kedvenc egyikfőnököm feldobta nekem a labdát az egész világ* előtt, miszerint

karácsonyig már nem oszt be helyettesíteni, ha varrok neki egy ilyet. 

Hisziapiszi, mondtam magamban, és nekifogtam legott az őszi szünet első napján. 

Hadd örüljön és annak meg hadd örüljek én!

Lehetne ez a zárókép, imádom a szemetesbe borítani a cafatokat.

Ez az én saját kis örömöm a varricskázásban.

Sutty.

Na jó, megmutatom mégis, cseppet sem dicsekvésül.

Ni, ott viszi Rozi.

Nagyon sokáig keresgéltem az eredeti alkotója után mindhiába.

Megérdemelné, hogy megemlítsem.

*f.szbukon

Triplikátum a

jobboldali, lévén ez is levendulás,

duplikátum, mert ezen az egyikhez igen hasonló.

1 szatyor + 1 szatyor = 2 anya