Ó, azok

a kultúraquiltek! Ó, ezek beindították az én agyam is...

Először Peruról maradtam le, hiába születtek a fejemben múmiababák, aztán Csehország 
mohája és páfránya rekedt a számítógépemen. Mert megvarrtam én időre, csak a fényképezőm 
nem tudott mit kezdeni a békazölddel és ugyan állíthatom hiába, hogy a barna az 
tulajdonképpen zöld, ki a csuda hinné el nekem a monitort szemlélve? 

Mit kezdjünk a félsikerrel? Legyen belőle táska, ménkűnagy "the osztálykirándulós".

Szűkség szülte megoldásokkal.

Mert először tervezni kellett volna, aztán varrni.

Akkorsembarna!

Most visszatérnék Peruhoz s már előre aggódom, mit kezd a bordó selyemmel 

és tafttal majd a gépem...

Bizonyos időközönként

ellátogatunk a város legszélén található szelektív gyűjtőhöz. 

Legutóbb kivételesen nem csak vittünk, hanem hoztunk is valamit. 

A ruhás konténer bedobójában ugyanis ezt találtam:

Igen, jól láttok, 17 darab kábé ötdekás gombócnyi valódi gyapjú!

Hibátlan, nem rágta moly, nem áztatta eső, nem sütötte szét a nap, ám állott nagymamaszekrény-szagot áraszt plussz egy birkanyájét is némileg. 

A tapintásuk meg kissé faggyús. Mit lehet ezekkel kezdeni? 

A férjem szerint tegyem őket egyenként mosózacskóba és mossam ki az egészet gyapjúprogramon... S lesz így 17 nemezlabdám, attól tartok..

Kedves gyapjúfanok és szakértők, hogyan lehet ebből LAKÁSBAN köthető fonalat varázsolni? Mert szabad ég alatt nem zavarja az orrom, de kinn inkább a gyepet gazolnám!

Az van, hogy nem varrok...

...esetleg varratok ilyen virágkitűzőket tízévesekkel, 

anyáik napjára univerzálisan képeslapizálhatóan,

meg kiülök a lellei móló végébe, 

aztán örömmel tapasztalom, hogy a fenyőnkön megszületik az első toboz

és ismét lekésem mindenféle almafáknak virágzását,

miközben belebonyolódom újabb Árpád-kori templomok meséibe,

szélfútta árvalányhajak mezejébe,

meg a kékbe,

meg az égbe,

itt, ni! 

Majd jövök...