Mit

kapjon az a kilencéves, aki ebben a nagy háromdés világban önszorgalomból olvassa 

végig a gyermekirodalom legjavát? Csakis könyvjelzőt, gumisat:

Egyikőjük lóimádó másikójuk macskamániákus.

Hiszitek vagy sem, mindketten túl vannak a tizedik könyvükön ebben a tanévben.

Legközelebb kutya készül, de nagyon szeretnék engribördöt, delfint, pintyet 

és baglyot is varrni majd egyszer...

November elsején

beleszerelmesedtem az egyik kedvenc blogomon ebbe a projektbe. Nekünk ilyen 

márpedig kell! Izzítottam is a kölyköket az osztályban, közben álmodoztam mindenféle 

csíkos meg pöttyös meg szívecskés meg kockás és persze kinőtt harisnyákról. 

Aztán szállingózni kezdtek befelé a nagypapák(!) lyukasra kopott(!) zoknijai(!) !

Maradt a második megoldás, vasárnap délutáni varrás keretében egy kis előkészület:

A huszonnyolcak éppen egy óra alatt kifordították, megtömték meg az alját bevarrták. 

Egy kerek ragacs valami folttal ide az egyik szünetben, két hosszúkás valami oda másik szünetben, a többi sitty-sutty kész is, már repül és énekel.

Azóta tudom, hogy létezik Mikulásbagoly és méhészbagyoly és balerinabagoly és 

tanárbagoly és síelő bagoly és diákbagoly és betmenbagoly és vámpírbagoly és ikerlánybagoly és gengszterbagoly... Ha kihagytam volna valakit, szóljatok!

A húgom

23 évesen végre úgy döntött, hogy kinövi és immár végképp elhagyja 

pinky-lédy-édy-bédy korszakát és mostantól kék lesz az ő kedvenc színe. 

A döntés komolyságát megerősítendő kapott egy ilyet nyomban

így betárazva,

meeeeert... varrni tanul... és olyan rejtett zsebeket képes már készíteni, 

aminők mellett az én tudományom  kókányolásnak minősül.

De tényleg!