Ez az egész tavalyelőtt nyáron indult, amikor a Szepességben kirándulgattunk pár napot. Eszméletlenül jó szálláshelyet találtunk, Szepesvárat bámulhattuk a teraszáról, amikor csak akartuk. Gondoltam jó előre, fogok én ott valami apróságot hímezni is, így az utolsó pillanatban
előrajzoltam ezt a mintát, majd megnéztem párszor ezt a videót.
Mondanom sem kell, hogy a várbámulós hímezgetésből csupán a várbámulás valósult meg,
a hímzést ilyen állapotában hoztam haza.
Kicsit kudarcként éltem meg emiatt, így fotóhátteret sem kerestem neki.
Tavaly nyáron jutott eszembe megint, amikor felfedeztem,
hogy a kertünkben megjelent a megfelelő növény.
Rohanvást vittem ki a keretkét, hogy elkészüljön a számomra tökéletes kép,
Na, ettől a pillanattól kezdve fűnyírást addig nem kezdhetett a férjem, amíg be nem takarítottam az addig megjelenteket. Jó sok lett belőlük, szépen préselődtek az onagygáborban.
A fonalherék azóta lekerültek a keretről, lett belőle egy lap a hímzéseim naaagy könyvében.
De mi lett azzal a sok-sok lóherével?
Azt elmesélem legközelebb.