2015. augusztus 23., vasárnap

Másnap hajnalban

mosott rongyként ébredek az éjjeli lagzi miatt. Egy pillanatra még bevillan, hogy már úton kellene lennünk, aztán örömmel nyugtázom, a ma hajnali programunkat simán áttehetjük szerdára. Majd 10 óra, mire összekaparjuk magunkat valamelyest és a keleti parton észak felé vesszük az irányt.

Aperi mellett az egyik kanyarban kecskék hűsölnek a sziklák árnyékában, 
mennyivel több eszük van, mint az embernek, aki ilyenkor már a parton aszalódik. 
(Mindig ott tanyáznak, még háromszor fogad itt hasonló kép.)


Ötpercenként állunk meg fotózni, középen Aperi, amit tavaly bejártunk 
és épp ezért a közelébe sem megyünk idén. Kocsival tuti csalódás lenne.


Fenséges strandok mellett húzunk el, Achata öble,

 

a víz mesés kéksége messze alattunk.


Föntről csodáljuk a tengert,


már megint ott járunk, ahol csak a kecskék.


Kyra Panagiára 40-50 futó pillantást vetünk,


amott vár minket Apella.


Aki járt a szigeten, az tudja, nincsen ebben semmi fotoshop. 
Égi kék az égei kék.


Remek kis szerpentin vezet a partra, időnként muszáj rajta megállni, hogy az olaszok robogói 
leszáguldjanak mellettünk, különben meg kár lenne kihagyni két ilyen fenséges pineát.


Napi templom rovatunk következik: Agios Loukas.


Nagyon rossz állapotban van az épület, XIII. századi freskói alaposan megkoptak.
Ami igazán izgalmas, az a fal szögletes nyílása mögött található


barlangszentély. Kintről beóvakodós


s bentről kifelé tekintős.


Megszentelt a hely még ma is, érzem minden porcikámban.

Na, most biztos van valaki, aki fennakad azon, hogy ilyen szent révületféle után 
hogy mehetünk Apellára strandolni hangosan lubickolva. Elárulom, sehogy. 
A következő a képből rájöhettek, miért. 
Aham, széprendezettpárhuzamban megszámlálhatatlan napernyő alatt
mégmegszámlálhatatlanabb sokadalom. 


Tóni egyre vagányabbul hajt, megint előttünk az a hajtűkanyar, ahol tavaly úgy ment át a busz, hogy csak a kerekei érinkeztek az aszfalttal, a jármű teste a szakadék fölött volt. 
Hihetetlen, hogy jut itt át naponta, ezen a sokszor csak egynyomon járható szerpentinen 
ekkora böhöm nagy járgány. Miattuk nincs is védőkorlát elég sok helyen. 

Hátunk mögött hagyjuk a keleti partot, jön sziget a legszelesebb része! 

Azt ti nem tudhatjátok, mekkora barátom nekem a szél.

A férjem szerint  Karpathos egyetlen T-elágazásában egy sor öreg anemomilos próbál 
dacolni az idővel.  Felállok a legromosabb tetejére kíváncsian, ugyan mit kezd majd velem?

Mit kezdene, feszíti a kendőm, egyetlen vitorlám, és én boldogan nevetek, 
mert majdnem elvisz, Tóni, nézd, Tóni, nééézd hogy lobog!

 

Az egyik malom ajtaja nyitva, mögötte 124 éves a szerkezet.


Spoán átszáguldunk, már amennyire a falatnyi utcán száguldani lehet, ide már a busz sem jön be, megáll a település fölött. Agios Nikolaos kicsiny halászfaluja bontakozik ki előttünk hamarosan.


Megérkeztünk, erre néz a parkoló, ugye, milyen eszméletlen?


Strandolni jöttünk, itt alig van valak,i ráadásul egy EarthCache alatt "napozok".


A fejem fölött ezt látom. Szédítő, ijesztő, mámorító, így viszonylag rövid tipródás után 
hajlandó vagyok magamra venni a narancssárga mentőmellényt és újabb 
rövid tipródás után már én is keresztet libegek a víz tetején. 


Tényleg túlélem, lenyugszom, mehetünk tovább, előttünk a semmi,


hátunk mögött a semmi,


alattunk a szerpentin, mindig csak szerpentin, ezekre a kocsi kereke egyre ügyesebben áll rá. 
Száguldunk negyvennel, már negyvennel!


Spoa nem hagy mély nyomokat bennem, körbeszagoljuk a mosóházat, lefotózom 
pávákat a templom ajtaján, aztán megvárjuk, míg egy kellemes 
felhőcske beúszik a város fölé és búcsút intünk neki. 


A sziget derekán járunk, tényleg erre a leghangosabbak a kabócák, nagyobb lármát csapnak, mint Pienzában. Megállunk egy kanyarban, Tóni előveszi a Zősonyját és felveszi nekem a hangjukat.
Ha nem tudnék aludni majd otthon, becsusszantja a párnám alá, gondolom.

A következő kanyarok egyikében újabb páratlan látvány tárul elénk.


Mesochorinak, hogy úgy mondjam, elég festői a fekvése.


Halálosan éhesek vagyunk, ettől függetlenül ismét kerülő úton indulunk lefelé, hátha 
ráakadunk egy neten még nem ajánlott tavernára. Akad is, természetesen; barátságosan 
integet bentről egy élemedettebb korú atyafi és invitál, lapogatja hátunkat, messziről jött, 
fáradt vándoroknak normális helyeken jár ez. A teraszra kísér, észbontó a kilátás 
a város tetejéről, alattunk apró fehér házak, előttünk a végtelen tenger. 

(A bejegyzés utolsó fotóját itt lövöm el.)

Nincs nagy választék a konyhán, de amit kapunk, az felséges, bőséges. Tóni szerint erősen
csájna az effekt a rengeteg rizstől (de milyen rizs?!), amit együltő helyünkben magunkba tömünk. Ő soutzoukakiát rendel, én dolmadákiát, amihez cukkinivirágokat 
is kapok, ezek sokkal ízletesebbek, mint a tavalyiak Olymboson

 Teli hassal sétálunk le  a város főterére, arra, ahol Manolis híres kávézója található, 
a Skopi, ahol az aláírásod hagyhatod a virágcserepeken vagy az asztalon.

Jóllakottan bámuljuk a panorámát,


zummolom a hegyeket és a közeli öblöt, alattunk a karpathosi viszonylatban 
"gazdagon termő" veteményeskertekben a paradicsomot, meg a tököt. 


Ideje indulnunk, hanyatlik lefelé a nap,

 

elő a fülhallgatókat!


(mert a felső parkolót roncsautók tárolására használják a helyiek)

3 megjegyzés:

  1. Csodás képek, de a legjobb, amin ti vagytok! ;)

    VálaszTörlés
  2. khm, nekem csak ma esett le, h ti ismételtetek az idén! :o pedig írtad te már 'odaát', hogy 'idén így, idén úgy', de valamiért mégse jutott el az információ a feldolgozottságig - egészen mostanáig.
    ...de most végre felfogtam, gyorsan jöttem is ide csekkolni, hogy esetleg írtál is már valamit? és igen, írtál is már valamit! :) nem is csak egyet, azon nyomban végig is olvastam az egészet jól. remélem, jó sok rész lesz még, jobb ez minden útikönyvnél!

    VálaszTörlés
  3. Hali, geod01, üdv a rongyaim között! :) Nem nagyon híresztelem ezt a nyaralást, aki érteni akarja, az meg úgyis érteni fogja a célozgatást és idetalál. Nagggyon örülök (örülünk!), ha tetszik. Lesz még folytatás, persze, holnap megyünk Olymbosba. :o)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...