volt első látásra... Néhány hete balatoni ládák után kutatva alaposan mellékattintottam
a térképen, így került képbe a lórévi Zichy-kápolna. És valóban festői látvány
tárult elénk sonka- és tojásfőzés helyett húsvét szombatján.
A nádasdladányi kastélyt ki nem ismeri? (pl. Álékósz miatt , ááá!)
Csupa kecs meg báj és egykori főúri pompa halovány utószaglata.
Legérdekesebb terme az Ősök Csarnoka nevet viseli.
Na, ott húzódott először igazán széles, mindentudó mosolyra a szám,
mert a falról embernagyságú képekről nézett rám "szerelmetes Orsikám"
meg "a csejtei várúrnő" meg a "Fekete Bég" meg még néhány Nádasdy,
aki végigkísérte serdülőkorom mindenféle könyvek lapjain.
Szigorúan titkosan persze, paplan alatt, zseblámpával, szülői szigort kijátszva...
Az orromon miattuk is csücsülnek 4 dioptriák.
Székesfehérváron többször jártam már, eddig mindig szakmailag tekintettem a városra.
Hol osztálykirándulás, hol táboroztatás kapcsán 30-50 gyerekkel megspékelve
róttuk a belváros macskaköveit. Kétszer fél szemeinket a kölykökön tartva
fel sem tűntek korábban olyan rejtett kincsek, mint a Lépcső utca,
vagy ez a kedves sikátor,
a sarokerkélyek mindenütt,
a játékbolt cégére,
és az a valaki ott, fönn a magasban, a lábát lógázva.
Ez meg itt a kedvenc házam...
örökre elköteleztem magam a romok mellett.
A Rác utcai skanzen csak ráadás.
S a sok szépség után zárásul jöhet egy kis giccs abból a töméntelenből,
amit egy bizonyos várnál láttunk.
"Huszár születik"
Ha valami furcsa lenne az avatott szeműeknek... igen, a garaffitiket meg
a szerintem oda nem illő hirdetéseket lefotosoppoltam, szóval idilli ezáltal a kép.
