Gorizia

Idén Gorizia nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet a tőle 1947-ben leválasztott és akkor a szlovén oldalra került Nova Goricával karöltve. A háború után ezen az oldalon nem nagyon volt semmi, Tito kezdeményezésére épült fel a mai igencsak szocreál jellegű kisváros(rész). 

Az olasz-szlovén határt köztük rajzolták meg, egyszerű drótkerítés választotta el a két országot és a két rendszert egymástól. A ház, ahol laktunk, különösen érdekesen helyezkedett el, mert a telek két oldala Szlovániával volt határos.

Az egyik sarkánál ma is ott a határkő. 

Ez volt maga a határkerítés, tehát itt nem építettek akkora böhöm nagy falat, mint Berlinben és állítólag a légkör is barátságosabb volt az ottaninál.

A vasútállomás ma már közös, ezt épp most újították fel. 

Hibátlan, csodaszép, nincs kispórolva/lopva belőle semmi, húsvét szombatján és vasárnapján rendesen dolgoztak a munkások, nem úgy, mint nálunk, hanem valóban és mindenki.

Ilyen az állomás belülről, nagyon szépen sikerült megőrizni a felújításkor a monarchiabeli állapotokat. Érdekes kiállítát látható bent és persze minden tiszta és rendezett.

Az állomás előtti tér a nevezetes Piazza Transalpina/Trg Evrope az ikonikus jelzéssel. 

Tóni Olaszországban ácsorog én Szlovéniában. :) 

Szinte hihetetlen, hogy itt drótkerítés futott, balra látjátok az alapját, ezt követve könnyen hazatalálhattunk. :) 

Manapság bármikor átsétálhatsz egyik országból a másikba, a határátkelő is csupán jelzésértékkel bír. Felhívnám figyelmeteket az Uniós padra, amit sajnos nem próbáltunk ki, pedig biztosan kényelmes.

A két ország lakói nagy barátságban élnek egymás mellett, gyakori, hogy a Gorizia lakosa a szlovén oldalra jár dolgozni és viszont. Mókás, ahogy a helyiek egymással beszélgetnek, jellemző az olasz-szlovén párbeszéd, sőt gyakran keveréknyelvet használnak. :)  

Mi az olasz oldalon béreltünk szállást három éjszakára és nagyon jól választottunk. 

Gorizia szerfelett barátságos kisváros ódon hangulatú, macskaköves utcákkal, 

rendben tartott házakkal,

épp újuló várral,

abból csodás kilátással.

Hangulatát az a poszter adja vissza leginkább, amiért lejártuk a lábunkat, mégsem sikerült megszereznünk. :) 

Idén tehát ez a város nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet és erre emlékeztetnek minket mindenütt. 

Rendkívül találó a mottójuk, 

"GO borderless!" 

már csak azért is, mert az összes helyi autónak GO-val kezdődik a rendszáma. :)  

Szóval ezt látod kábé mindenütt, természetesen az információs irodában,

a Levis bolt kínálata is ebben a színben pompázik,

sőt, a kegytárgyboltban is ilyen lufik köszönnek rád!

Türkiz, türkiz és türkiz. Miért türkiz?

Mi más lenne, esett le a tantusz, amikor megpillantottam az Isonzót. Kicsit tán smaragdos.

Legközelebb itt folytatom.

    Katt a régi képekért.