2016. június 4., szombat

Kivételesen hiába

fürkésztem vagy kettő percig a netet a következő színek jelentéséért,


némi tűnődés után ugyanis már megvolt a saját kis elképzelésem az ügyben.

Talán tényleg a föld, a víz, a levegő és a tűz fonódik egymásba itt.


Ládatulajdonosok lettünk s az első megtalálónk ezzel az érdemrenddel térhetett haza.


Nyilván varrok majd még néhányat, hogy időnként meglepjünk vele 
valami ismeretlent újra és újra a GCPOVI megtalálói közül.

2016. május 23., hétfő

KÉÉÉÉSZ!

Végre az utolsó öltéseit is megszurkáltam ennek a sohaelnemkészülőnek. 
Cseppet sem túlzok, 4 év, 2 hónap, 1 hét és 1 nap telt el az első virág elkészítése óta.
Nincsen több olyan munkám, amin ennyit ültem volna és reményeim szerint nem is lesz.

Nos, akkor lássuk csak, hogy is néz ki teljes valójában a 
FÖLDÖN,
mert helye, az ugyan nincs még.



Gyertek kicsit közelebb, van itt mindenféle tavaszi virágocs(ka)!



Tulipán, narancssárga, krókusz és gyöngyvirág.


Sásliliom, györgyike, amit kiskoromban rettenetesen utáltam. 
(Igaz, akkor kígyóvirágként emlegette minden körülöttem élő nagy és okos felnőtt.)


Szelíd ibolya és sárga virágú kankalin.


Mind közt kedvencemmé lett irisz és most látom csak, a nárcisz mellé került.


Emitt egy kis százszorszép, meg ne feledkezzek Ápszidéziről!


Végül a legkevésbé sikerült, a lila jácint.


Amint látjátok, gépi applikáció, hímzéssel és teljesen kézi tűzéssel rácsozva. 

(Itt is köszönöm Szabó Panninak az ötletet!)

Ezer hibája ellenére is elégedett vagyok a végeredménnyel, 
és nem utolsó sorban azért, mert elkészült végre.

Egy kép még hátulról, naptól szembesütős,



egy meg a kézzel tűzés egyéb következményeiről.


Az elkövetkező hónapban nehezen tudom elképzelni, 
hogy tű kerülne a kezembe, de persze nem ezért.

2016. május 15., vasárnap

El nem tudjátok

képzelni, mennyi időt töltöttem az elmúlt hetekben hímezhető házi áldás keresésével.
Találtam, persze, szebbnél szebbeket, de akárhogy is próbáltam meggyőzni magam, 
nem sikerült belevágnom egy keresztszemesbe. 

Filigránabb betűkre vágytam, és akkor végre leesett a tantusz:
hiszen van már saját ábécém, azzal írok olykor-olykor vászonra pirossal.

Most a barnámat csappantottam meg, pont azt a barnát, amivel 

Üveget nem kapott, viszont alábéleltem flízzel.

Felteszem ide a szöveget, hátha más is kedveli a visszaöltősdit.

 

S akkor legyen már itt az anyának készülté is!


Mindkettőt A5-ös papírra rajzoltam.

És igen, szándékos a szűkség, szeretek játszani a szavakkal.

(:Ne ijedjetek meg, a suliban nem így tanítom!:)

Ha elkészíted valamelyiket, majd meg is mutatod, 
azzal nagy örömöt szerzel nekem!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...