Időszerűtlenül

A nagy semmittevős őszi szünetben nem sokra jutottam. 

Egy ajtódísz tellett tőlem, de abszolút köze nincs az évszakhoz, 
sőt a  közelgő ünnepekhez sem. 

Úgy február elején lenne időszerű a megjelenése, lévén piros-fehér meg szív is hímződött bele.A Bálint-napnak én nem sok jelentőséget tulajdonítok, egy régi história okán... Hajdanában ugyanis hiába pillantottam meg kora reggelen az imádott férfiút, 
az bizony nem állt oda apám elé, hogy megkérje a kezem.Szerencsére!!! 
Jobbik felem hogy talált volna akkor rám? 

Ezért akasztottam fel most a helyére... 

A mintát aliolka blogján találtam sok helyes munkája között. 

Csúcsforgalomban

Várost néztünk az este. Nem annak indult, de a másfél órányi autós tötyörgés miatt lekéstük a szenzációt.  Szerencsére, mert így romantikus sétát tehettünk nagy Dunánk partján. 
A téli időszámításnak köszönhetően az esti csúcsforgalomban ilyesmiket látni...

József Attila szobra elől egy nyesetlen bokor takarja el a folyót. Felbosszant, valahányszor arra járok, hát hogy látná így, ahogy elúszik előtte a dinnyehéj?! Tán aláírásgyűjtést kellene indítanom tujakivágás ügyében. Vajon lenne, aki aláírná?

Varjúlesen

Néha óra közben kikukucskálunk az iskola udvarára, meglesni vendégeinket: ugyanis a varjak visszaköltöztek a városba. Ott szedegetnek valamit a fűben, mogyorót, férgeket, ki tudja, mit. Megcsodáljuk kékesen csillogó tollruhájukat, elszörnyedünk néhány megtermett példány láttán. Nem mondanám, hogy csúfak lennének... csak a hangjuk, csak az ne lenne olyan vészjósló!

Mostanság a napi 3-4 stóc munkalap és füzet kijavítása után már nem nagyon akar munkálkodni a kezem. Sem az agyam. Így aztán nem számolgatok-szerkesztgetek-agyalok. 

Csak nagyon ritkán szottyan kedvem keresztszemest hímezni, általában akkor, ha beteg vagyok. 

Tán búvik-búsul bennem valami... 

Elfáradtam nagyon, két hónap alatt.

Lassan olyan leszek, mint a varjak: sötét és károgó. 

A mintát gazette94 tervezte, sok hasonló munkájához hasonlóan ez is letölthető blogoldaláról.

Elmentettem a kedvenceim közé.

Most próbáltam ki először a lenvásznat kongré helyett, s bár jól elfáradt a szemem, legközelebb is ezt választom. Csak éppen meg fogom festeni, mert ez a sok fehér bántja a szemem. 

Olyan, mint ha befejezetlen lenne.