az osztály, a papírmadarakon és pár pókon kívül nem maradt lakója egy sem.
Hazaköltöztünk épp úgy, mint tanév végén szokásunk: vittük a cserepes növényeket is.
Rettenetes érzés volt így ott hagyni ezt a 13 padot és a hozzájuk tartozó 26 széket,
el sem köszönve a 24 elsőskémtől, akik épp úgy nem tudnak mit kezdeni
a jelenlegi helyzettel, mint mi, felnőttek.
Mától megkezdődött életünk teljes digitalizálódása.
Virtuális osztályokban, virtuális öleléssel, virtuális simogatással, emotimosolyokkal.
Körvonalazódik a jövőnk.
A parafánkra talán csak szeptemberben költözik föl a hiányzó 8 feketerigó
és akkor bontakozó virágok helyett sárguló falevekkel
fogjuk megtűzgélni az addigra másodikoskákkal.
Idén bánatos volt a március 15.
Sosem volt ennél szomorúbb tanévbúcsúztatóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése