2020. március 16., hétfő

Üres

az osztály, a papírmadarakon és pár pókon kívül nem maradt lakója egy sem.


Hazaköltöztünk épp úgy, mint tanév végén szokásunk: vittük a cserepes növényeket is.

Rettenetes érzés volt így ott hagyni ezt a 13 padot és a hozzájuk tartozó 26 széket, 
el sem köszönve a 24 elsőskémtől, akik épp úgy nem tudnak mit kezdeni 
a jelenlegi helyzettel, mint mi, felnőttek. 


Mától megkezdődött életünk teljes digitalizálódása.

Virtuális osztályokban, virtuális öleléssel, virtuális simogatással, emotimosolyokkal. 

Körvonalazódik a jövőnk.

A parafánkra talán csak szeptemberben költözik föl a hiányzó 8 feketerigó 
és akkor bontakozó virágok helyett sárguló falevekkel 
fogjuk megtűzgélni az addigra másodikoskákkal.


Idén bánatos volt a március 15.


Sosem volt ennél szomorúbb tanévbúcsúztatóm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...