Pigadiából

vasárnap nem megy busz sehová. Be lennénk zárva a 2500 állandó lakost számláló
 fővárosba, ha nem lennénk ládisták. Még szerencse, hogy itt is van egy, valahol fönn
a hegyen, a várostól kábé 3 kilométerre. Információink arról, hogyan vezet oda út,
 igen felületesek, térképünk pontatlan, a net itt kevés.

Kétségeim csak erősödnek, amikor kiderül, utunkat kápolnák jelölik ki...

Reggel korán indulunk, a teljes táv 9 km, barátok közt is 3 óra, a hőségre visszaérünk...

Átsétálunk a még alvó városon, zárt ajtók, ablakok, hopp amott egy foltos táska, 
ez biztos ritkaság! (:de persze nem az, 8 euróért minden utcasarkon 
megkapni teljesen pont ilyenből bármennyit:)

 

Gyorsan átkelünk a temetőn, futtában látjuk a csontokat, mert itt helytakarékossági 
célzattal, bizonyos idő elmúltával kiszedik a maradványokat a sírból, napon megszárítják, 
majd műanyag dobozokba  (olyasmi, mint az átlátszós teszkós doboz, az a
 pattintós tetejű) teszik. Ezeket egy kisebb  épületben feltornyozva tárolják, odajárnak 
azután a hozzátartozók, rém morbid, a dobozon ott van  felragasztva az elhunyt fotója, 
mint valami vignetta, és átlátszik a bordája vagy a koponyája. 

 A feleslegessé vált sírköveket egyszerűen szétverik és kihajigálják a temetőből,
az egyik lejtő ilyesmivel van teli. 
Döbbenetes látvány, felismerni törött keresztet és angyalkát is. 

Ideje lenne elfogadnom a múlandóságot.

A temető fölött ennyi maradt az egykori akropoliszból. 

Kora délelőtt ezüstösen csillog a víz, kiragyogja a szemünk a napszemcsi mögött.

Caplatunk az úton, már látni a harmadik útjelzőt.

Valamelyes árnyékolnak a fák, ott a kedvencem, balra fönn, az a sziklában gyökerező.

Mondjuk mind az, de ez tekergős, épp ilyent rajzolok, amikor tanítom.

Itt a negyedik, persze nem vonz magához a kereszt. Kicsit sajnálom ugyan 
a kilátást ott fönn, csak az vigasztal, hogy lesz ez egyszer még lent is.

Haladunk, lassacskán, erre már jócskán lihegünk, majd a hegytetőn mindjárt pihenünk. 

...

S aztán, a kanyar után szinte váratlanul ott volt előttünk a Kyriaki.
Nem hoztam róla képet, avatatlan szemnek nincsen ott keresnivalója.

Két órácskával nem tudok elszámolni.

 Időkiesés óriáspicínyre zsugorodva.

Megérkeztünk. 

...

A nap többi része nyugodt derűvel telik annak ellenére, hogy a  geoláda, aminek kedvéért 
tulajdonképpen elindultunk,  nem nagy eresztés és hazafelé kétszer is eltévedünk 
és emiatt két újabb kilómétert sétálunk a rekkenő hőségben,  minek következtében 
megint gyalázatosan leégünk és közben elfogy az összes vizünk és 
3 órára érünk csak vissza az apartmanba.