Morgolódós poszt

Azon bosszankodom mostanában, hogy miért is nem vagyok a frappáns válaszok mestere.

Készül ugyanis az az alább mutatott valami, amihez a szükségesnél éppen 9 centivel kevesebb mentazöld vékony vásznam itthon. 

Felkeresem kerületünk mindhárom méteráru üzletét, az elsőből szerencsére kérdés nélkül fordulok ki, az eladó másokkal van elfoglalva, én meg magamtól is látom, nincsen itt az, ami nekem kéne. 

A második helyen kezdődik a tanácsadás... ugyan miért ragaszkodnék a vászonhoz, vigyek helyette flokont, az is jó lesz, mondják. Jó a fenét, azt csak én tudom, hogy varrás közben, pláne két és fél centis szegély felvarrásakor micsoda galibát okoz ez az anyag. 

Az üzlet háromban van valami hasonló színű, ámde szerény véleményem szerint vitorlát lehetne inkább készíteni belőle, olyan vastag. Az eladó persze értetlenkedik, miért nem felel meg, hisz zöld is, vászon is... Különben meg olyan nem is létezik ám, amit keresek. (?)

Hogy meg hát akkor mit is keresek én itt, hangzik fülemben a ki nem mondott kérdés. 

Másnap átrándulok a szomszéd kerület agyonreklámozott üzletébe és persze megint otthon felejtem az anyagdarabot.

Már eleve kiakadok, amikor köszönésemre nem reagál egyik eladó sem... Mondom, mit szeretnék, mutatják, hogy szerintük melyik az. De hiszen az inkább sárga, vastag, meg ilyenek. Akkor inkább vigyek abból a helyes fehér alapon mindenféle színű almásból!  Mi van? Zúgolódom magamban, aztán, hogy mégse nézzenek annyira hülyének, kérek 50 centit a kivizöldből, holott olyanom, sőt vékonyom van is otthon. Gúnyos fintorral összenéznek. Már ott tudom, hogy ebből ugyan nem varrok szegőt, sőt, talán soha és semmire nem fogom felhasználni... Ehh, mindegy... Fizetnék... kártyával is lehet, örülök meg... de aztán a főhölgyemény közli, hogy 500 forint alatt inkább mégsem és ugye én pont annyival jövök. 
Hogyafrancba! Na, itt kellene azt mondani, hogy akkor mégse nem kérem... 

A lábam hozzájuk többé be nem teszem, az tuti, de egyikhez sem, megyek a másik szomszéd kerületbe, a fiúkhoz, ahol kérhetek csak 30 centit, mert annyikat szokok, igaz, sokszor annyit.

...

A hétvégén találtam a neten egy remek kis szállást, nyomban megérdeklődtem, szabad-e egy

bizonyos időpontban? Nagy nehezen jött a válasz, nem, de felajánlottak helyette egy másikat. Egy olyan igazi retrofílinges borzalmat, strandközeli szocreált az édes kis mézeskalácsos házikó helyett. Én meg csak nézek megint és bután és emlegetem a Kopácsi Füves Portát, Magyarpolányban a Király Házat vagy a Körtefát Nagybajcson.

Mi ez? 

...

Még csoda, hogy tegnap kihozták nekünk az étteremben a szarvaspörköltet sztrapacskával és nem akartak meggyőzni arról, mennyivel jobb a rántottleves.

...

Ilyesmiken morgolódok magamban, de bezzeg, ha lenne frappáns válaszom bármely helyzetben...