2015. július 31., péntek

A fülhöz

tartozó táska már napokkal ezelőtt elkészült, de napsütés hiányában 
nem tudok egy rendes fotót készíteni róla.


Amint kisüt, hozok róla részleteket.

2015. július 28., kedd

Fülkészítős poszt 2.

Nem saját az ötlet, azt is mondhatom, kínaiból saját gépemre ferdítettem.

Először kartonból szerkesztettem egy piskóta (Olymboson piszkotasz) formát,


amit 4 példányban felrajzoltam a ragasztós táskamerevítőre.
Valami vágási maradék volt korábbról, természetesen.


Ezeket kinyírtam, 


majd felvasaltam a jó kis masszív vászonra.
Vasalót ilyenkor nem húzogatunk, csak szépen rátesszük a felületre és tartjuk
és tartjuk és tartjuk egy ideig.


A formákat 7-8 mm-es ráhagyással megint csak körbenyírtam,


a ráhagyást bevagdostam, aztán  a széleket a kedvenc ragasztómmal bekentem.


A ráhagyást bevágásonként a merevítőre simogattam.
Szebben simul az anyag, ha először minden második fülecskét ragasztunk föl, 
de lehet, csak így akarom elaprózni a dolgokat.


(A mutatóujjam körmén tegnap átvarrtam géppel.)

Amint elkészültek, rájuk tettem a szótárt, simuljanak egyenesre.
A jobb oldali volt a legelső, az még nem olyan szép egyenletes.


Közben megint kiszabtam a táskamerevítőből 4, az előzőnél 1-2 mm-re kisebb piszkotaszt


és az immár megszáradt előzők visszájára felvasaltam azokat. 
Egy elölről egy hátulról, csak a játék kedvéért.


Itt megálltam a munkával, mert közben rájöttem, hogy az első képnél látható fakarika 
mégsem illik a leendő táskámhoz. Végigkajtattam a közelben lévő összes rövidáru- és 
barkácsüzletet d karikáért, de persze ilyesmit nem tart egyikőjük sem. 
Végül a tecsós misztercipészhez mentem, aki nagy örömömre elővarázsolt 
éppen 4 antikolt d karikát... 500 forintért darabját.

Na, én max ötvenért veszek inkább ilyesmit, segített is gugli barátom.

Belátható közelségben igazi kincsesbányára leltem, ahol ezekért itt, ni, 
éppen öccázat fizettem: 10 d gyűrű, 3 picuri karabiner és 4 táskaláb.

Mert ott ilyen is kapható, eszem megáll!


Nos, gyorsan ki is próbálom, hm... épp ilyenre gondoltam.


A fülekhez kiszabtam két darab 6x60 centis vásznat,


talpszélességgel összevarrtam,


a varrásráhagyásokat szétnyomtam,


majd az egészet kifordítottam.


Itt kellett egy gyors vasalás.


Ezt a fület nem tudtam volna felvasalható merevítővel erősíteni, hiszen a 
kész szélessége csupán 2 centi, ezért inkább belehúztam egy nadrág koptató szalagot. 
Az így már stabil füleket mindkét szélükön letűztem,


végül egyforma hosszúságúra nyestem. 


Karikákon átbújtatva, csak gombostűzve, hiszen a végleges méretet 
úgyis az első vállra akasztás határozzam meg. Egy fül,


két fül,


még táska nélkül.

(És most megyek, letakarítom a vágólapomról a ragasztót, a körmömről pedig a kopott lakkot.)

2015. július 16., csütörtök

Ma reggel

meglepett a fészbuk! Azt mondja, 3 évvel ezelőtt töltöttem fel ezt az ominózus képet.


Nos, ezek szerint a gondolataim sem titkosak immár, hiszen épp tegnap kezdtem 
egy új "bézsrúzsás táska megvarrásába, mert ez a fenti utolsókat rúgja.

...

Közben mégis megkönyörültem a fentin, hisz nem volt olyan nagy a baj. 
Amikor varrtam, ilyen téglalap alakú nemtommim volt, 
azt tettem rá, ezen csúszkált a fül.


Ez viszont használat közben átfordult mindig és kirongyosította a tartó fülecset.


Kicsit igényesebb lett az új megoldás.


Ezt a nyarat még vele élem túl.

2015. július 14., kedd

Amikor

tegnap reggel a férjem meglátta a kezemben (Zümi kezében) ezt a cédulát, 
felhúzta a szemöldökét és azt mondta, na most már senki nem mossa le rólad (Zümiről), 
hogy elfogult vagy.


7 ember 7 cetlije került a kalapba... A blogon öten jelentkeztek a játékra és a fészbukon 
még két ember írta meg nekem, milyen szatyrot szeretne. Bevallom, ennél lényegesen több
illetőre számítottam, bár manapság egy lájkot is nehéz kicsikarni, pláne egy kommentet. 

Amint látható, egy tanító néni kapja a szatyrot. Ha nem lennék magam is tanító néni, 
nyilván írtam volna a műveleti jel után egy kérdőjelet.


Remélem nem áll fejre a látványtól.


Kihajtogatom, látszódjék, hogy működik.

 

 "Éva néni"


szatyorítva.

Mindenkinek köszönöm a megosztásokat!

2015. július 13., hétfő

Pillanatnyilag

a fülét varrom a szerencsésnek, akiről google barátom segítségével sikerült 
néhány alapvetően szükséges információt beszereznem


Mostan már csak azt szeretném tudni, kedves Éva néni, 
hogy a válladon vagy kezedben szeretsz cipekedni?

2015. július 2., csütörtök

Éppen

ma 5 éve kezdtem rongytalanítani, akkor írtam meg a blog első bejegyzését. Különösebb elképzelésem nem volt az üggyel kapcsolatban, ez abból is látszik, be sem köszöntem, 
krédót sem írtam, ráadásul karácsonyi díszeket mutogattam. Utólag nem csodálkozom azon, 
hogy hónapokig nem szólt hozzám senki, azon meg pláne, hogy mostanában sem. :)

Nos, ha már itt ez a jeles alkalom, ráadásul a nyári szünet is beköszönt napokon belül,
ünneplésül varrnék örömmel valakinek egy összehajtható szatyrot, 
mert azt úgy szeretek személyre szabni. 

(Például hastáncost, azt olyan nagyon szívesen varrnék valakinek.)

Ha szeretnél szert tenni egy ilyesmire, akkor kettő borzasztó nehéz kritériumnak kell megfelelned:

- Valahol oszd meg a játék linkjét, bloggeren, face idővonalán vagy bármelyik csoportjában 
csuda tudja milyen vállalható helyen!

- Hagyj itt egy megjegyzést arról, hol osztottad meg a játék linkjét 
és azt meg főleg ne el felejtsd leírni, milyen szatyrot szeretnél!

Különösen örülnék, ha az olvasóm lennél, de ez továbbra sem feltétel! 
(Alul találod meg magad a "Tagok"-nál, illetve ott tudsz azzá lenni.)

Július 12-ig várom kíváncsian jelentkezésed,


másnap Zümi sorsol.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...