Rongytalanítás

Húszas éveim

2012-03-05T07:58:00.004+01:00

tájékán volt egy visszatérő ébren álmom: gyenge tavaszi napsütésben lépcsőkön szökkenek kézen fogva, nagy kacagva felfelé a várba. Tessék, várhattam majd

húsz évet a megvalósulásra és most, lassan őszülő fejjel kell szembesülnöm a ténnyel,

hogy az akkor egy pillanatra buszból kitekintve sóvárgott lépcsőn kívül akad tucatnyi emelkedős utacska arrafelé. Válasszunk magunknak egyet véletlenszerűen

s legyen meg innen az idei első séta:

Nyilván lófrált erre Peter Jackson, vagy látott erről egy-két fotót minimum.

S kinek köszönhetjük hirtelen jött kóválygásunk? Íme mostantól alteregóm,

az ideális nő, nem fejnélküliségére, hanem az áhított 88-66-93-ra gondolok persze.

Úrilány volt a szentem, aggaszt is kicsit, hogy a sok csudahabos menyasszonyi

ruha után mit szól majd, amikor az én tákolmányaim kerülnek reája. Szoktatásként próbáltam/tuk belegyömöszölni abba a lenvászon öltözékbe, amiben egykoron én búcsúztattam leányságom, de nem jártam/tunk sikerrel.

Masszívan szélesvállú... Így meg kell elégednie néhány napig az akkori

gyöngysorommal. Eská persze, tenyésztett gyöngy, semmi cicoma.

Már éppen

2012-02-28T14:25:00.002+01:00

kezdtem volna megörülni, hogy a tavasz beálltával előkerülhetnek

a szekrényből a kedvenc kendőim,

amikor reggelre megint hó esett. Ezek szerint van esélye (sajnos) annak,

hogy még idén hordani tudjam későn születő kreációm a télikabáthoz.

Ámbár az is előfordulhat, hogy a két hete kötött sál és a múlt héten befejezett

sapka sorsára jut, azok felpróbálás után menten lebontódtak,

nehogy a fiókban végezzék örökre…

Kedvcsináló ahhoz, hogyan viseld kendőid, sáljaid:

Személy szerint én a Magic Trick-re szavazok,

egészen idáig azt hittem, azt én találtam ki.

Ugye milyen helyes, édibédi összeállítás?

Miből születik

2012-02-26T17:42:00.000+01:00

az angyal? Természetesen százéves madeirából

vasárnap délután, miután lépteinek nyomát megpillantottuk

az éledező Kopaszi gáton.

S mivel az angyalokkal hadilábon állok ismét,

legyen inkább csak tündér!

Közelít

2012-02-22T07:58:00.001+01:00

már, legalább is azt orrontottam tegnap délután!

Nem bánnám, lenne akár gyűrött, megfakult is kicsit, mint ez,

csak jőne már az a híres tavasz!

Ideje az ébredésnek...

A kötögetésről

2012-02-16T13:09:00.003+01:00

jutott eszembe, hogy valamelyik nap, amint azt nézegettem, miféle keresések

eredményeként kerülnek hozzám a nézelődők, ezen akadt meg a szemem:

kötött vállkendő. Gyorsan felteszem emiatt az egyetlen ilyen alkalmatosságot,

amit még vagy négy évvel ezelőtt készítettem. Tessék, Nyanyabanya kendője:

Termetes méretekkel rendelkezik, a vállánál éppen 2 méter széles plussz a rojtok.

Persze a mai kor divatjának egyáltalán nem felel meg több okból kifolyólag,

de az iskolában jó szolgálatot tesz nekem. Mesemanók avatásakor kapáskor banyává változhatok általa (nélküle is megy ez mostanában, mondhatná...).

Ha viszont ilyen gyönyörűségekre vágytok

persze a letölthető mintákkal együtt, akkor nézzétek meg a Knitting club oldalt!

(a legtöbb minta a Ravelry-ről meg a DROPS-ról leemelt, csak kicsit háborogtam emiatt,

mert valaki nagyon a kedvemre válogatott)

Ehhez hasonlatosba egyszer belevágok,

ilyen csudát viszont már sosem fogok készíteni és hordani, sajnos.

Egy gondom van az oldallal, olyan mennyiségben posztol,

hogy mióta olvasójuk lettem, alig találom a többiek blogfrissítéseit.

Emiatt

2012-02-13T08:23:00.003+01:00

aggodalmaskodtam korábban:

És valóban az történik, amitől tartottam. A minta miatt összeugrik 20 cm szélesre a pulcsim és ezáltal ott feszül, ahol nem kellene és ott domborodik, ahol egyébként is méretes kiemelkedés "ékeskedik" rajtam... Mondtam a Jóembernek, ugyan fotózzon már le legújabb ténykedésem közepette, minek neve a pulóver nyújtogatása,

hogy valamelyest egészben is látszódjék ez a "remekmű"... A huzigálásnak nem volt

sok értelme, már csak az okosok szavában bízom, szerintük néhány mosás után

lengedezni fog háromheti munkám eredménye.

Emezt viszont melegen ajánlanám bárkinek:

Így aztán estére, kötés helyett összedobok inkább egy kis kovászt.

Nagy csoda

2012-02-10T08:24:00.002+01:00

esett meg a héten velem! Mintegy háromhónapnyi szünet után elővettem a varrógépem. Mi volt a hosszú hallgatás oka? Majdnem tuti biztos, hogy Csokifolt Ági novemberi tűzőtanfolyamán kedvetlenedtem el teljességgel, úgy az első tíz percben, még a mesélés alatt elejtett egy mondatot a pedálról. Abban a minutában megvilágosultam, mi is az én gépem igazi baja, mert hiába pedzegette korábban a férjem, hogy az nem úgy műkszik, ahogy kéne, nem hallottam meg teljességgel. De bezzeg Ágit fülelve kapásból tudtam, bizony én használható munkát az adott napon ki nem adok a kezemből, mert azok a szénkefék elkoptak a tizensokév alatt. S lőn… csőd… Néhány nap múlva ugyan a sikerült egy új pedált beszerezni, kipróbálni és örömmel konstatálni, hogy jé, a gépem menetének immár fokozatai vannak! Akárcsak vezetés közben, ha erősen nyomom, akkor vágtázunk ketten, ha szelíden tapodom csupán, akkor andalgunk a rongyokon.

Azért annyira nem ájultam el, ment a gép sutba. Ráér… majd… máskor… még nem…

A napokban sem valami nagy dolgot vittem véghez, csak egy kis átalakítás,

használhatatlan faliképekből összehajtható bevásárló szatyrok lettek. Az utóbbiakat

legföljebb elhordja Jóember ajándékba mindenféle nőknek

(no persze szigorúan csak abban az esetben, ha azok nyugdíj előtt állnak).

Gőzölög a tea, rotyog a leves és illatol egy kuglóf (nem vulkán!!!) rajtuk:

Ilyenek voltak előző életükben (természetesen a szekrény mélyén):

Gyűrődik, húzódik, löttyedten buggyosodik mind. Elnézést kérek miattuk.

Mondtam már, hogy mennyiségre hajtottam egykor.

Közelg

2012-02-08T07:58:00.001+01:00

ugyan "nagy szent" Bálint ünnepe, mégsem ennek apropóján pelenkaöltöttem

18 ilyen rózsaszín szívecskét.

Egyszerűen csak újragondolok egy-két-tizenhat dolgot a korábban varricsakázottak közül. Volt köztük egy gazdátlan babatakaró párnával, befejezetlennek éreztem mindig.

A nagy alakítás után kedvesebb a szemnek, az enyémnek legalább is az.

Talán valakinek megtetszik és a család legújabban érkezett tagjának lestoppolja...

A kis négyzetek 4x4 centisek, csak a szokásos babramunka volt egykor.

Csak egy fotó

2012-02-06T08:24:00.006+01:00

sipkanövesztés idején...

Az én fejemre is csak így kerülhet egy, másként sosem lesz fejfedőm.

A konyhában közben egyre csak keressük A kenyeret.

Ez most innen sült.

Eddig ő a nyerő.

Általában

2012-02-04T08:53:00.000+01:00

februárban kap el a nagy rongytalanítási láz. Ilyenkor már annyira várom a tavasz jószagának közeledtét... Persze nem sok híre van még, így aztán nyitogatni kezdem inkább a szekrényeket. Tessék, itt egy polc:

Áthajtogatom őket szépen, sorban, legyen rajtuk máshol is gyűrődés, no meg ne fakuljon a színük, bújtassuk őket hátlapjuk mögé. Így kevésbé illusztris ugyan a társaság.

A nélkülözhetetlenül fontos tevékenység közepette előkerült egy halom félresikerült párnahuzat, neszeszer és táska, na azok mennek a konténerbe az áruház előtt. Nincs képem bárkinek is elajándékozni őket. Be kell valljam, úgy 7-8 évvel ezelőtt mennyiségre dolgoztam, kötelességemnek éreztem hetente egy valamit varrni. Minek? A szekrénynek! Most ezeket szanálom bőszen. És fejtek közben meg átalakítok.

Időnként

2012-02-01T09:24:00.002+01:00

az asszony ilyen-olyan oknál fogva kénytelen kihagyni a sarki pék meglátogatását.

Mit tegyen? Kenyér nélkül nem maradhat a munkásember! Hozzávalók akadnak a spájzban, a dagasztás kemény munkáját robottal kezében átvállalja örömében

a férji személy, sőt formázás után akkurátus mozdulatokkal párhuzamosokat metsz a tésztába, mik is 20 perc elteltével annak díszeivé lesznek:

Ötvenpercnyi sütő elé térdelgetés után kisül életünk első kenyere.

Eszi, nem eszi, egy ideig nem kap mást!

Örömmel tapasztalja, hogy ez jobb, mint a Kárpátkenyér!

Nincsen benne semmi E, csak

fél kiló liszt, 3 evőkanál búzakorpa, 2 dkg élesztő 3 dl langyos vízben megfuttatva,

3 evőkanál napraforgóolaj, só plussz némi kömény-, len- és szezámmag.

Receptek itt.

Az ember

2012-01-29T14:31:00.005+01:00

egy kis melegségre vágyik és akkor előkerül ez a fonal:

Rúth vagy egyszerűen csak Rhonda?

Képtelenség színhelyesen felvételt készíteni róla, brrrrrrrr!

Ebből is egy felvehetetlen pulóver lesz, látom már.

Kötéssel-horgolással foglalkozó kedves látogatóim, mondjátok, a műszálas fonalból készült darabokat is lehet blokkolni vagy feleslegesen öblítettem, gombostűztem a fent mutogatottat? Esetleg gőzölni kellene? Tanácstalan vagyok...

Nagy ritkán

2012-01-27T14:41:00.002+01:00

csalogatódunk elő a jó meleg szobából a napsütés által és akkor

nyomban keresünk magunknak valami romos, alaposan lepukkant helyet.

Találunk benne gyönyörűséget, edződésnek van most ideje...

Az egykori gázgyár tornyai üresen tátongó ablakokkal a múlt szombati fényben:

A turbinaterem, minek láttán a Jóember féktelen örömködésbe kezd és magyarázza-magyarázza hosszan az én humán jellegű agyamnak a működés mikéntjét,

melyik cső hová-miért-üvegablak-robbanáskor...

Az egyetlen tökéletesen felújított épület, az igazgatósági új funkcióval bír...

Átellenben hipermodern irodaépületek közt mesterséges tó mellett partra vetett sellőfi...

... és más itt nem publikus mókák képen...

(Nagyon kíváncsi nyomozóknak titkos kód: GCgazm)

Rövid séta az egykori gázgyári lakótelepen:

Az óvoda galambdúcai páholyosak:

Ha arra járnál, feltétlenül fényképezz spalettákat!

Élettelen a csend mindenütt.

Lassan múlik a január.

Volt egy időszak

2012-01-22T16:12:00.000+01:00

az életemben, amikor képtelen voltam megválni a házhoz kerülő dobozoktól. Szaporodtak szép számmal, én meg boldogan dobozoltam be bármit. Aki benézne nálunk a szekrénybe, megrökönyödve tapasztalná, micsoda cafatokat gyűjtögetek össze persze rendszerezve, természetesen egyforma méretű papírkészségekbe.

És időnként elfog Tóthék őrnagyának hevülete, hogy ÉN gyártsak ilyesmit...

Kell hozzá triplex karton, sniccer, a jó öreg leningrádi alumínium vonalzóm,

no és némi tervezgetés.

Sniccerrel könnyen nyeshető az egyébként kemény karton,

ezekből az elemekből lesz az alja

ezekből meg a teteje. A lyuk nem szükséges tartozék, tavalyelőtt ezen a darabon lyuggattam a fotóalbum lapjait, bezzeg most nem lett volna elég a karton,

ha ez a darab nincs meg. Nem baj, nem fog látszódni..

Az egyszerűség kedvéért festőszalagot használok az oldalak összeragasztásához,

de ha nincs otthon, már itt dolgozhatsz tapétaragasztós papírcsíkokkal.

Így rögzítem az alját is,

próbaként lehet is belerakni mindenféle vackot.

Ugyanígy készül a tető,

és már készen is van a nyers doboz:

A borításhoz egy nagyméretű papírtasakot fogok használni, ám mivel ez elég vastag papírból készült, nem tudom szépen kialakítani belőlük az éleket. Így 2 cm-s

rózsaszín csíkokkal előbb bevonom a dobozok összes függőleges

majd vízszintes élét.

Jön a leggyorsabb rész, az oldalakat 4-4 mm-rel kisebb színes papírral fedem.

Minden egyes oldalt érdemes valami nehéz könyvvel lenyomatni,

különben felpördülhet vagy hullámosodhat a papír.

Vastag fehér kartonból technokollal összeragasztok egy akkora keretet, ami

pászentosan belefér dobozom aljába. Ez 7-8 mm-rel magasabb annál,

hiszen ennek kell majd összetartani

az alsó és felső részt.

Gyorsan (kb. 1 óra alatt, mert közben újracsodálok mindent) benépesítem

majd becsukom egy időre a ládikót, tessék.

És akkor ki is derült, miért ragaszkodtam ahhoz, hogy egy papírszatyorral vonjam be kedvenc képeslapjaim tárolóhelyét. Ja-ja, funkciót kapott őrizgetés,

rakosgatás helyett az egykori csomagolóanyag.

Karácsony óta

2012-01-08T10:26:00.002+01:00

szinte minden szabad percemet leköti új barátom, akivel a férjem lepett meg.

Egy ilyen kis zöld emberke:

Valójában ő vezérli ezt a csodamasinát, mi is egy táblaszámítógép. Ezzel elárultam, hogy kb. akkora tudománnyal rendelkezik, mint egy laptop, csak éppen elfér a kezemben meg hurcibálhatom magammal a táskámban és egy tetszőleges időpillanatban hódolhatok billentyű (immár érintőképernyő) nyomogató szenvedélyemnek.

Csakhogy! Az összes mesebeli funkciójából egyetlen egynek lettem szenvedélyes hódolója, ott az az Aldiko nevezetű könyvtár, amiben e-book-ok sorakoznak immár

szép számmal, azokat meg olvashatom így is

meg így is,

mert ez a kütyü elfordításkor menten vízszintesbe helyezi a szöveget.

Szóval most olvasok és olvasok és olvasok annak ellenére, hogy radikálisan fog csökkenni idén könyvtárlátogatásaim száma.

A Jóember plusz tartozékként beszerzett hozzá egy billentyűzetet, így egy

csatlakozó bedugásával már kényelmes mini laptopom lehet,

de ezt a funkcióját egy bizonyos ideig még nem fogom tudom kihasználni. Viszont kell neki valami ruci, azt már látom, így itthon töltött időm harmadik felét kupászkodással töltöm a neten, szebben mondva inspirációt gyűjtök.

Ilyeneken jár az agyam. Nektek melyik jön be?

Ha belevágok, tutoriál lesz belőle.

Ebben

2012-01-04T09:30:00.006+01:00

az elszürkült világban nincs sok kedve az embernek kimoccanni a jó meleg szobából. Nálunk erre rásegített a két ünnep közötti punnyadás, szégyen ide vagy oda, bizony semmittevéssel teltek a szabadnapok. Nem gondoltam sosem, hogy ez is jó lehet, mostanában a varrógépet, sőt tű sem kerül a közelembe. Hiába számítotok
pecsmecsekre, valahogy nem hív a kezem ilyen munkálkodásra.

Azért Szilveszter napján mégis előkerült a felhők mögül a nap és micsoda meglepetés, éppen csak addig, míg kb. 3 órás kiruccanásunkat megtettük a szomszédságba.

Hévízgyörkön szőlőtőkék közt áll egy kis román kori templom, amit meglátván az jutott eszembe, mennyivel közelebb állhattak a Jóistenhez azok az emberek,

akik ilyesmit építettek.

Három kereszt is jutott a hátára, bizony a mai ember ennél jóval többet hurcibál.

Legalább ilyen ősöregnek látszik, pedig csupán 130 év történései viselték meg

a turai Schossberger kastély falait.

Mostanában arról nevezetes, hogy Angelina Jolie-nak néhány pillanatig

szándékában állt megvásárolni az épületet. Gondolom e fantasztikus esemény

kapcsán "díszítik" fotói a lépcsőház falait.

Nem csodálhatni, romjaiban is impozáns ez a Csipkerózsika-kastély

megszámlálhatatlan tornyával

és az egykori pálmaházzal.

Lecsupaszítva is mesebeli a látvány bent,

A II. világháború alatt orosz katonákat szállásoltak ide, majd kórháznak rendezték be,

aztán 30 évig falai között működött a község iskolája. A szokásos sors jutott neki is...

Nézzétek meg, ünnepnapokon is látogatható!

Adós

2012-01-02T08:01:00.005+01:00

maradtam tavalyról egy bejegyzéssel. Még a két ünnep közt akartam mutatni

közelebbről azokat az apró kézműves remekeket, amiket a postaládámban

találtam december hónapban.

Azért kezdem Barbaral redworkjével, mert egy jó hírt hozó kismadárra

mindenkinek szüksége lehet az új esztendő hajnalán:

a fenyőfácskát egy kedves halasi kolléganőm, Marika hímezte, mindenféle előzetes

bejelentkezés nélkül röppent a postaládába, örömkönnyeket csalva a szemembe:

Következik a keresztszemes szekció. MrsYarnart-é mi mással,

ha nem gyönyörű földszínekkel:

Szaberka két Renato Parolin fenyője olyan mesebeli, hogy belőlük

egy is örömmel töltött volna el:

Gabi, volt főiskolai csoporttársam is lelkes híve a kézimunkáknak, valami

eszméletlenül apró öltésekkel hímzett nekem egy mikuláscsizmát:

Margó fenyőfáját csipkével körítette:

Némethné Adri mókás hóemberkéje:

Beus elegáns lapja hópelyhekkel:

Anik őzikéje a nagy télben:

Sutacica fonalgrafikája:

Arien képeslapja Szlovákiából,

hAnd-ié Erdélyből érkezett hozzám:

Jönnek a foltvarrottak... Csitri helyes kis csomagjai megdöntötték a postán

tartózkodás rekordját a maguk 10 napjával. (Második fekete pont a postának.)

Nagymamis fenyőit immár közelről szemügyre véve is állíthatom,

hogy bármennyire is állítja az ellenkezőjét, igenis jól sikerültek!

(Ő is kalandosan került hozzám, lemaradt róla az irányítószám, erre mit csináltak a jó postások? Mivel egyetlen ilyen nevű utca van Pesten, kikeresték és ráírták azt a borítékra... majd visszaküldték Erikának. Így aztán szegény fácskák háromszor tették meg az utat Pellérd és Pest közt... Harmadik fekete pont a postának.)

Bilóba lapját mutattam már, ezért hagytam utoljára:

Az általam készített 24-ből egy maradt nekem is, de csak azért, mert ez az egy

nem fért bele a szabványos borítékba:

Szóval nagy volt a forgalom decemberben a postaládánkban. Gondolom, felkelthette a kézbesítő érdeklődését is ez a sok furcsa tapintású levél, így nem csodálom,

hogy igyekezett némelyik titkát kifürkészni:

(Ennyit a levéltitokról meg a posta negyedik fekete pontjáról.)

A lapokat pedig nagy becsben fogom tartani, épp azon töröm a fejem, hol találhatnék számukra méltó helyet? Album vagy doboz készüljön nekik?

Méretes, persze, mert hátha-hátha...

Ennyi

2011-12-31T18:25:00.002+01:00

malacotok legyen az új esztendőben,

minél göndörűbb farokkal persze, mert az szerencsét hoz!

Tekintsetek

2011-12-24T11:48:00.004+01:00

kincseimre! Ezeket a csudákat kaptam blogbéli kedves ismerőseimtől!

Számításaim szerint néhány még hánykolódik a nagy magyar posta útvesztőiben, ezért fenntartottam nekik a helyet... Ha valaki nem látná a sajátját, ez csak azért lehet. Valamelyik nap megmutatom őket közelről, nevesítve, mert szépségük a részletekben rejlik! Köszönöm, sosem kaptam hasonló gyönyörűségeket!

Hiányozni fog az izgatott borítékbontogatás...

Áldott karácsonyt kívánok minden errefelé tévedőnek!

Repetáztam,

2011-12-23T08:20:00.029+01:00

de csak ennyit.

Textilből, persze vatelinnel puffosítva, zsákvászon alapra.

Idén ők a kedvenceim...

Remélem célba ért mind a huszonvalahány küldeményem már!

Mert nincs is jobb annál, mikor az ember (tanító) az osztály karácsonyi műsora után hazamegy, leül az íróasztalhoz és kivételesen nem azért ragad tollat, hogy a másnapi órákra készüljön, hanem azért, hogy jókívánságokat vessen mosolyogva képeslapok hátára. Mert már ő is tudja, mivel jár azon borítékok bontogatása, amiben valami

olyan kincs lapul, amit neki készítettek!

(És milyen jó fejből írni címeket meg irányítószámokat!)

Találtam egy másik kis postát, igaz elég messze, a könyvtárba menet. Direkte felülre tettem a legducibb borítékot, ha gond lesz, akkor tisztázódjék az elején. És mit csinált a postáshölgy? Tette a dolgát gördülékenyen, barátságosan. Megjegyzések nélkül mérlegelte azt az egyet, aztán a többivel már nem is foglalkozott, automatikusan kapta mindegyik levél a szabványosnak járó bélyeget.

Odajárok ezután a rákosligeti helyett, az tuti!

Már

2011-12-21T08:50:00.018+01:00

előre bosszankodom, mikor a posta közelébe érek. Az még hagyján, hogy itt Pesten ugyan, de félig falun, fél 9-nél hamarabb nem nyit ki ez az intézmény, ámde 4 órakor már záródik is aprócska ajtaja! Normális ember ilyenkor munkában van, aztán esetleg hazafelé beugrana oda, így karácsony közeledtével. No de! Dolgozik a hozzánk legközelebb lévőben egy postáskisasszony, bár termetét, hangját tekintve egyáltalán nem illik reá ez a jelző. Szóval az a heppje, hogy az én borítékjaim nem szabványosak. Szépen meg is nyomkodja őket aprólékosan, igazolván ezzel azt, hogy valóban vannak rajtuk síkba nem illő, ergó kiálló részek. És nyomkodás közben reccsen a papír... Mert a csillag dudorodik, a gyöngy szintén, hát azt meg végképp nem érti, mitől püffed fel a boríték. Ja, a vatelin már csak ilyen. Magyarázom, hogy hímzett és varrott. Mondom neki szépen, bizony máshol (Halason) ilyesmivel sosem akadt gondom, tették mérlegre, ha belefért a súlya, igenis szabványossá vált a küldeményem. Itt ádázzá válik lassan köztünk a küzdelem, múlt héten csütörtökön még elfogadott tizennégyet, tegnap viszont rossz napja lehetett alaposan! Megfizettem az árát, szó szerint! És mivel ragaszkodtam a karácsonyi bélyeghez a szimpla pecsét helyett, még mielőtt szólni tudtam volna akár egy kukkot is, hogy majd én nyalok, felragasztott a borítékra két Máriát kis Jézussal VÍZSZINTESBEN! Lefektette őket ez az immár szépérzékkel sem bíró közszolga. Tudom, apróság, mégis bántotta a szemem meg a lelkem. Nem akárkinek ment... Bár a többi sem... Eloldalogtam... nincs sok kedvem ma ismét bepróbálkozni nála.

Hogy nyerhetném meg őnőszemélységét? Kell nekem őt megszelídíteni? Áhh!

Közben jönnek a lapok hozzám is, már kaptam hatot, köztük olyan illetőtől is, kire nem is számítottam. (Ez persze nem teljesen igaz, mert egy kicsit reménykedtem mégis, hát jött, meg is lett a tegnapi okom a pityergésre, Marika.) Dicsekszem velük majd egészben, gyakran felejtődik rajtuk a szemem és a kezem.

Nagy

2011-12-19T09:30:00.004+01:00

valószínűséggel megérkeztek képeslapjaim blogbéli ismerőseimhez,

így nem lövöm le a meglepetést, ha megmutatom, min bíbelődtem mostanában.

Egyenlőre ennyi, most jönnek a rokonok/ismerősök.

Besokalltam ugyan kicsit...

Amikor

2011-12-16T19:44:00.001+01:00

a baglyos faliképem elkészült, a férjem nagy komolyan rákérdezett, hogy tudom-e, tulajdonképpen ki is az a pápaszemes ott a közepén? Hát persze, vágtam rá, én vagyok. Egészen kicsi lány koromban kaptam anyutól egy pici tűzzománc medált, amit kincsként őriztem egészen addig, míg kamasszá cseperedett húgom rá nem tette a kezét. Évek teltek el közben, s csak néhány hónapja mertem tőle rákérdezni, megvan-e még. És ő, akinek általában nem sok fogalma van arról, éppen hol hánykolódnak a dolgai, a legnagyobb meglepetésemre felment a szobájába és 3 perc múlva a kezembe nyomta. Itt várja hát, hogy a zsuzsus karláncomra üljön és mellettem maradjon végleg.

Hogy mi köze van ehhez a sztorihoz a blogvilágnak? Egy másik bagoly kapcsán. Történt ugyanis, hogy a képeslapos játék okán kaptam egy emilt. Na jó, többet is, de ez egy nagyon különleges üzenet volt. Hír egy olyan emberről, akivel boldogult főiskolás koromban egy csoportba jártunk és akivel azóta sem találkoztunk. Rám talált, képzeljétek, így talált rám! Eszméletlenül jó, hogy van az olvasóim között egy ember, aki a való világban is ismer! Nem is duplán, hanem triplán számít ezáltal!

Jött tőle egy csomag (ez szintén kuriózum) és a Gabi által készített kincsek közt

ki lapult nagy szerényen?

Köszönöm, Gabi! Ünneppé varázsoltad a napjaim!

Pasziánsz

2011-12-13T14:57:00.000+01:00

"Egyedül játszható kirakós társasjáték."

"Nemzetközi szó, a francia patience (türelem) nyomán, a magyarba német közvetítéssel,

az eredeti kiejtésnek megfelelő formában jutott."

A lényeg zárójelben van megint.

Megérkezett

2011-12-10T21:16:00.000+01:00

az első fecske! Jó-jó, nem az a madár, de épp annyira örültem neki, mintha visszatért volna hozzánk a nyár. Bilóba levele csücsült még a hét elején a postaládában. Úgy meg is illetődtem sietségén, rögtön ki sem mertem bontani, pontosabban először arra gondoltam, hogy majd az összeset egyszerre nyitom ki 24-én este a fenyőtől illatozó szobában. Aztán mégsem tudtam addig várni, mert a Jóember negyedóránként séremórált a komód felé és minden egyes alkalommal azt kérdezte, hogy nem nyitom-e ki végre. Felbonttatott hát a boríték (ennyit az önálló akaratról)... és ezt a csudát találtam benne:

Percekig nézegettem-simogattam, mert van rajta látnivaló bőven. És... a bajuszos is egészen közel tartotta az orra elé és méltatta hosszasan, miközben én azon morfondíroztam, hogyan fognak ehhez hasonlatos harmóniát sugározni az én lapjaim...

Köszönöm, Bilóba!

Minden

2011-12-06T08:35:00.002+01:00

évben szembesülök ezen a napon azzal a tagadhatatlan ténnyel, hogy a világ népességének jelentős hányada imád a fehér szakállú, piros ruhás, behemót nagyapó maskarájában tetszelegni. No, ez még szórakoztat is nem kicsit, főleg amikor összeszámlálom hatodikán este, hányféle funkciót betöltő Mikulással találkoztam aznap: iskolai, áruházi, biciklis, pizzafutár, pincér, és zöldségárus is volt már a repertoárban. Eddig jó.

Hanem mostanában szomorúan tapasztalom, hogy megszaporodtak a műanyag Mikulások is! Lógnak ablakból, ereszről, tetőről, kéményből, másznak létrán, kötélen és fényfüzéren. Valami oknál fogva képtelenek onnan eltűnni dolguk végeztével, sokszor még januárban is látok néhány szottyadtat közülük összekoszolódva, kifordult végtagokkal a magasban.

Kiábrándultam hát végérvényesen! Én a krampuszokkal vagyok.

Azok bizony ismerik még a rejtőzködés titkait!

Méltatlanság így háttérbe szorítani őket!

Varrtam egyet ezért (is). Nem saját a rajz, mert amit felvázoltam, arra azt mondta a férjem, hogy szexista. Olyat meg összehajtható szatyorra ne rakjon az ember, főleg ne akkor, ha egy régebb óta fiatal asszony fogja hurcibálni magával a piacra!

Maradt hát kisfiús és nemtelen...

(Az enyém izmos volt, szőrös, bajsza alatt kaján mosollyal és az ágyékát a farka boltja takarta.)

A szatyor testvére kimondottan bosziknak itt.

Ezt a krampuszkát pedig évekkel ezelőtt készítettem a Praktikából, mikor az

még nem volt ennyire megdizájnosítva.

Persze ő is csak mellékalakja volt akkor egy kétszemélyes történetnek. Érdekes, a szakállas főszereplő elkészítésére már akkor sem éreztem késztetést.

Erdő

2011-12-04T11:57:00.000+01:00

kerekedik fenyőkből az asztalon, holott magányosan áll majd mind a maga helyén.

A két-két különböző anyagot kétoldalas ragasztófátyollal varázsoltam eggyé.

A hajtogatás a következő diagram segítségével pofonegyszerű.

Papírból azért egyszerűbb lett volna, de mit tehet az ember, ha rásütik, hogy foltvarró?

Elkészült

2011-12-02T11:57:00.001+01:00

végre a behemót (235x205 cm) takaró. Több, mint egy évig mókoltam rajta, igaz időnként letettem 2-3 hétre. Tulajdonképpen a befejezést annak köszönhetem, hogy tíz napja ágynyugalomra intettek doktori személyek...
Így a kézi tűzés nyugalmába temetkeztem/feledkeztem...

Tessék, ilyenek a puffocskák...

Amint látható, elég gyűrött a hosszasan összehajtogatott állapotban töltött időnek köszönhetően. Vasalni nem merem, nagyon vékony benne a flíz.

Ja, tűzését tekintve gondolom kínai piac minőségű...

Na jó,

2011-11-19T07:10:00.002+01:00

kezdjünk karácsonyulni...

van nekem egy ronda fehér konyhaajtóm, ami bizony eléggé elrontja a nappali képét. Feltűnésmentessé úgy szoktam tenni, hogy mindenféle "vackot" rakosgatok rá az év folyamán. Belépőjegyeket, képeslapokat, gyerekrajzokat meg egyebeket. Ilyenkor, december felé meg előhalászom az évek alatt felhalmozódott karácsonyi képeslapjaim, tudjátok, azokat a szépségeket, amelyek valamilyen különös ámde általában apró jelentéssel bírnak. Azokat ragacsolom fel szépen sorjában valahogy így:

Haj, de ebben a virtuális világban elfogynak a képeslapok! Bizony gyakran hiába küldök magam készítette lapot, sokszor csak egy röpke emil jön válaszként...

Lesem a postaládát pedig állhatatosan...

Az jutott eszembe, hogy annyi ismerősöm, már-már barátném kerekedett ebben a blogvilágban, talán csak akad köztük néhány, aki eská készíti lapjait és hajlandó volna csereberélni velem egyet-egyet üdvözletként... Hű, milyen jó volna azokat, kivételesen csak azokat látni ezen az ajtón!

Ízelítőül csábulásul hátha-hátha:

Szóval akinek tetszene a levelezősdi, küldjön nekem címet emilben, legyen kedves!

Indulhat a képeslapgyár?

20 darabom lesz.

Halihó!

2011-11-15T18:48:00.000+01:00

Ki jön még vasárnap Csoki-folt Ági tanfolyamára Pestlőrincre?

Lehet, hogy Ginát kellene inkább kérdeznem...

Hátha-hátha...

2009

2011-11-11T16:47:00.004+01:00

augusztusának 22. napján a sárospataki vár reneszánsz éttermében lakmároztuk ezt,

amikor az igencsak felcicomázott szomszéd teremben hirtelen felcsendült az egyik kedvenc dalom. Két frissiben összeadott fiatal köszöntésére szólalt meg, erősen vigyorogtam bár, mégsem értettem, hogyan is pászol a fényes alkalomhoz ez:

Hogy jutott eszembe éppen ma? Azért, mert az eredetit jobban szeretem...

20 éves a Quimby...

Alig

2011-11-09T19:37:00.000+01:00

maradt ereje már a napnak, arra azonban elegendő, hogy öreg sáskánkat talán utoljára még előcsalogassa rejtekéből egy kis sütkérezésre. Tessék nézni, milyen mókás, ahogy pulzáló ~~pocakját~~ potrohát a világító égi lámpás felé fodítja!

Hűvösödvén a bokor aljában leltem rá, ahogy mászott nagy keservesen felfelé rejtekébe.

Asszem idén én is utolszor javítottam dolgozatokat a szabadban.

Igazad volt,

2011-11-03T13:00:00.001+01:00

MrsYarnart, szép, hosszú őszünk lett.

Épp elég arra, hogy bolhából elefántot csináljak.

Vagy inkább gombhoz kabátot.

Mert a baglyocskát összedobni két este is elég volt, de köré forgószél

fölkapta leveleket biggyeszteni hetek alatt tudtam csak.

Ezennel szentül megfogadom, hogy tervek nélkül soha semmit nem kezdek

darabolni-varrni-vasalni, mert így legalább annyi időt szánhatok

bontogatás-újravarrás-vasalás művészetére.

Forgószél köröttem...

Szóval szép, hosszú őszünk van és bízom benne, hogy az is marad még legalább kettő hétig, és csak utána kezdődik a nagy karácsonyi hajcihő. Hóval, faggyal, jégcsapokkal...

Mostanság

2011-10-31T23:20:00.001+01:00

legszebb az ősz! Hűvös-ködös reggeleivel, füstszagú estéivel, orrpirosító szeleivel egyetemben. Ilyenkor kivételesen hajlandó vagyok még a narancssárgának is örülni.

Kamaszkorba léptek a balatoni hattyúk és az éhség vagy a kíváncsiság szemtelenné

tette az egész kompániát. Mókás, ahogy sátorozva vitorláznak felénk ezek az óriási szárnyasok, miközben kiskacsához hasonló pippegéseket hallatnak.

Az alsó odúban egy denevér cirreg világos nappal.

Levélszőnyeg... a juharlevél puha, nem ropog a talpunk alatt.

A Szent Kristóf kápolna Szántódpusztán.

Ajtaja természetesen zárva. Nem értem... Úgy húsz évvel ezelőtt, amikor elegem lett a város zajából és csendre vágytam, simán bemehettem bármelyik templomba, mert tárt kapukkal várt. A hirtelen körülölelő hűvös csend percek alatt kisimította a ráncokat a lelkemen. Manapság csak akkor juthatsz be egybe is, amikor ott szertartás van.

Nem 100 ember között meghatározott időben szeretek a Jóistennel beszélgetni.

Álljunk hát odébb, ezen az úton nem is nehéz.

Váljunk pogánnyá, áldozzunk lovat?

Itt meg az ősmagyariság... Ehhh!

Sározódik ez is alaposan.

Azért a nyakamban egy madaras életfa medált hordok.

Az csupán szimbólum...

"A kozmikus világfa, meséink égig érő fája egyetemes világjelkép. Gyökere az alvilágba nyúlik, a férgek rágják. Tövén hatalmas odú, hol a hősök születnek. Csúcsain az istenek lakoznak. Az ősi hagyomány szerint ágain a születendő lelkek üldögélnek."

És valahol itt a valóság...

Keret

2011-10-29T08:13:00.000+02:00

lesz a háromszögekből a bagoly meg a levelek köré.

Gyorsnak egyáltalán nem mondható technika, viszont idegcsillapításul tökéletes.

"Szoktatom szívemet a csendhez.

Nem oly nehéz..."

Szellemlesen

2011-10-27T18:11:00.001+02:00

Ilyen szellemeket készítettünk idén a másodikosokkal. Percek alatt összedobhatók nagy örömködések és huhogások közepette. A textilest egy kiszuperált lepedőből eszkábáltuk össze, a feje golyósdeoból maradt. Ez ping pong labdával esetleg papírgalacsinnal is helyettesíthető. Két madzagot kapott, így marionettként funkcionál. A fehér karton a férjem ingét merevítette még zacskós korában.

Környezettudatosság? Csak félig... Inkább sz..ból várat effektus, ahogy azt kedvenc kolléganőm mondaná, kivel képesek voltunk órákon keresztül szülővárosom MÉH telepén guberálni. Ó, micsoda kincseket találtunk mi ott! Kartont, textilt, rézdrótot szigorúan iskolai felhasználásra. Persze, hisz összeköttetésünk volt! A helyi ügyvezető leadta Rózsának a drótot, most gyertek, mi nyomban rohantunk játszós ruhában. Egyszer épp egy többméteres papírhegy tetején kutakodtam, mikor alulról valaki rámkiáltott, jóú napot, Bejanéni, maga is itt...?! Na, attól a pillanattól kezdve messziről üdvözölt az egész atyafiság! A csuda gondolná, hogy mitől válik éppen közmegbecsülés tárgyává az ember (tanító)?

Horgolni

2011-10-25T13:48:00.000+02:00

nem tudok. Talán túl finomnak találom ezeket a holmikat magamhoz, holott lenyűgöz egy-egy csipkecsoda. Ezt, amit most mutatok, hosszú órákig képes lennék simogatni a szememmel, olyan tudásról számol be nekem, amilyennel manapság már nemigen bírnak a lányok-asszonyok. Hatvan évvel ezelőtt haláli természetességgel bökögette össze hosszú estéken keresztül bármelyik nőnemű lény.

Egészen hihetetlenül aprók a szemek, pálcák, nem is tudom mik.

Itt egy közeli, a gombostű talán érzékeltetni tudja a munka finomságát.

Ajándékba kaptam egy idős bácsitól, a felesége készítette fiatalasszony korában. Rárakodott az idő pora, valahogy tisztítani kellene, de nem merek hozzáfogni.

Azért egyetlen egyszer én is próbálkoztam horgolással, de csak egy másfél méteres hosszúságú polcszegélyre futotta a türelmemből. Egyszerű filétechnikával készült.

Egészen durva munka az előzőhöz képest. Lenne mit tanulnom...

Hull

2011-10-20T13:07:00.001+02:00

a levél is, didereg a szél is.

A vágólapra is libbent tizenhárom beazonosíthatatlan. Szenzáció!

Csak itt látható, hogy lesz egyszerűből munkából macera. Csiribú, csiribá!

Nyissz-nyissz a köbön...

Aham, valahogy így... Egyet kivonva a forgalomból...

asszem jó lesz...

Állítólag

2011-10-19T18:58:00.003+02:00

teliholdas éjszakán a legszebb a Holdvilág-árok. Gondolom akkor nemigen kószál arra emberi lény, hallható a falevelek játéka a szélben meg az apró erdei állatok motozása meg a csend, ami körülvesz és magadra is jut időd figyelni.

No de őszi vasárnap délelőtt? Kapásból belefutottunk 3 komplett osztályba, megszámlálhatatlan mennyiségű baráti társaságba és sok-sok kisgyerekes családba. Kutyákkal, macskákkal, zsebbe bújtatott hörcsöggel rohanták végig zajosan a patak medrét. Ettek-ittak-dohányoztak-zenét hallgattak...

Hm... nem vagyunk természetjárók, most világosultam meg.

Természetbóklászók annál inkább. Téblábolva látni csak az entek lábát meg azt, mennyire fagyosak ők is. Némelyik képes zöld lábtyűt növeszteni persze olyan lassan,

hogy csak évek múlva érjen fel a bokájáig:

Lakik itt olyan apró lény, ami/aki képtelen egyevésre megbirkózni

a kapitális méretű makkal.

Vajon mekkora lehetett az az áradat, minek nyoma tizenkét év múltán még

mindig ilyen káoszt mutat?

Mesebeli a kép. Hátul, a létra mögött van a vízesés helye.

Itt az egekbe törhetsz

vagy barlangba kucorodhatsz éppen egy pillantás erejéig,

mert emberhad várakozik a nyomodban újabb kattintásra.

Fúj, fúj,

2011-10-17T18:53:00.000+02:00

fúj a szél, annak fúj a szél, aki betakarította a tököket.

Bizony a mi aprócska kertünkben ne keressen senki termetes úritököt!

A kerítésünkön is csak ilyen miniatűrök termettek,

az előszoba sarkába kerülnek elvetőleg.

(Ott fönt, az a foltos kép egy behemót táska részlete. Évekkel ezelőtt varrtam egy kedves kolléganőmnek, aki azon mulatozott, hogy ehhez már belső világítást is érdemes lett volna szerkeszteni, mert a méretei miatt bent megbúvó sötétség kezelhetetlen.)

Nincs új

2011-10-15T19:30:00.000+02:00

a varrógéptalp alatt, önmagam ismétlem csupán. Most éppen a rózsaszín anyagaim apasztottam tényleg csak icipicit egy fotóalbum borítójához.

Miért hullámzik, na miért? Nincsen gazdája néki, ezért nem rögzítettem a virágos hímzést. Öltögetnék még rá egy nevet... majd ha rátalál valaki... Addig marad ilyen befejezetlen:

Belseje 48 darab 9x13 centis fotót képes magába nyelni.

Remélem, valakinek rajtafelejtődik a szeme és akarja tudni magáénak hamarosan.

Félig

2011-10-13T13:52:00.001+02:00

elkészült. Először is halálosan haragszom a fényképezőre, mert nem akarja visszaadni azt a kellemesen fáradt zöldet, amilyen a vászon színe valójában. Másodszor meg itt a nagy kérdés, mivé alakítsam tovább ezt az őszfílinget? Táskadísz legyen? Album borítójának eleje? Faliképnek aprócska, méretesnek közepében nem mutat, minimum 5-6 hasonlatos valami illendő még köréje..

Merjek belevágni? Mire elkészülne, vége is lenne az ősznek...

Jaj-jaj, segítség! Volna még ötletetek?

Invitácó

2011-10-10T17:46:00.005+02:00

Azt mondta szerdán Berecz András a KÖSZI-ben, hirdessük erősen, hogy immár 1500 embernek szeretne egyszerre mesélni. No nem Guiness rekordra készül, egyszerűen csak a Müpában vidítja majd a népet. Katt a képre, ugrol a lényegre!

Hogy miért nem saját fotót hoztam? Annak hosszú sora van. Eleve azzal kezdődik,

hogy nincsen képem ilyesmi fontos embert fotózni. Kicsit olyan, mintha meglopnám...

Kérdés-beleegyezés nélkül csakugyan... Azért félve-óvatosan-vaku nélkül,

hogy ne zavarjam a beleélésben most mégis egyetlenszer kattintottam. S lőn mitől tartottam, kiszúrta amint exponáltam! Angyalfüttyögés közben! Kérte is rögvest szép szóval, küldjem el emilben neki a remeket! Persze-persze, menne is, csak éppen vaku nélkül, kacagástól dőlve homályos lett alaposan az ábrázatja.

Nem publikus.

Már azt is tudom, hogy fekete a barnamedve szőre.

S azt is, mit eddig is sejtettem, hogy Krisztus urunk mindig

hallótávolságon belöl egy lépésvel áll meg...

Ideje lenne

2011-10-08T19:00:00.002+02:00

az őszi ablakpucolásnak, de nem fűlik hozzá a fogam. Viszont amíg koszos, merek felragasztani rá mindenféle oda nem illő dolgot. Papírt meg textilt...

Kerekítek rájuk indákat, leveleket meg őszt. Pápaszemes madárral,

kedves kollégámra, Bagoly tanító bácsira gondolva.

Elmókolgatunk esténként egymással...

Még mindig sok a szín, pedig szelektáltam a fonalakat alaposan.

Mit vegyek ki belőle?

Bágyadtnak

2011-10-07T17:29:00.001+02:00

csöppet sem mondható őszi napsütésben mutatkozik meg a Pilis igazán:

Balra középen az a kopár sziklaság a Rám-hegy. Hosszú az út odáig gyalogosan, de nem mondhatnám unalmasnak, mert a Thirring-sziklák mellett haladva

óriási fák közt, égiek alkotta lépcsőkön bukdácsolsz-bandukolsz

s közben eltisztul belőled a nagyváros zaja.

Hímezni a Rám-hegyen is lehet,

és könyökölni végre íróasztal nélkül.

Valami titka csak lehet ennek a kősziklának,

mert érintése után merszünk van pókmászásban leereszkedni mögötte a meredek partoldalon. Csak a látványért és persze a bizonyságért... Mégis képes az ember képtelenségnek tűnő dolgokat véghezvinni. Mérhetetlen nyugalommal.

Még az ősöreg fa is beleszédül a mindenség látványába, megkapaszkodik hát...

Már megint... Boldogasszony mindenfelé...

Nem engedi magát fényképezni csak úgy, elrontja a masinát.

Mert vannak titkok földön s égben...

Csodára várunk. Varázsolunk. Ahogy tetszik...

Gyermekkoromban

2011-10-03T20:19:00.000+02:00

nagyanyám eszméletlen jó birssajtot volt képes készíteni. Bár haloványan emlékszem arra, hogy a családból csupán én jártam rá hetekig, tehát nem aratott osztatlan sikert. Nem lehet az akkora ördöngösség és tényleg nem! Kell hozzá egy kosárnyi gyümölcs. Mindegy, hogy alma, vagy körte, mert :

"A birs fajtákat általában a termés alakja szerint különböztetjük meg. Ha a termés alma alakú (maliformis), akkor birsalmáról, ha körte alakú (pyriformis), akkor birskörtéről beszélünk. Ugyanaz a fa egyik évben körte alakú, a másik évben pedig alma alakú gyümölcsöket terem. Ez a tény részben a kifejlett magvak számával függ össze, a kevés magvú gyümölcsök mindig megnyúltabbak. Tehát nincs birsalma, birskörte, BIRS van."

Mi annyit daraboltunk apróra, hogy az ötliteres fazekamba éppen beleférjen. A haját rajta kell hagyni, elvileg a magházból is csak a magokat kell kitakarítani. Mivel biogyümölcsöt kaptunk telve lakókkal, csak a héjas gyümölcshús került a tűzhelyre.

Nagyon gyorsan puhára is főtt, akkor a leszűrtük.

A gyümölcsöt az általatok már ismert szőrös kéz krumplinyomóval összezúzta.

Az ősi recept szerint éppen annyi cukrot illene a péphez adni, amekkora annak a tömege. Mi a kétharmad mennyiséggel is megelégedtünk, azaz 2 kilóval édesítettük.

S aztán jött az állandó kavarás a végtelenségig. Pillanatfelvétel a kertből a konyhaablakon keresztül...

Nem törpe a Jóember, egyszerűen csak belefáradt az álldogálásba és éppen ülve rotyogtat, jócskán elege van, mégis kitartóbb, mint én.

És egyszer csak megállt a masszában a fakanál, jelezvén, hogy ő is szédeleg erősen.

(Itt hívnám fel a szemfülesek figyelmét a gáztűzhely állapotára, tessék visszagörgetni és összehasonlítani, az induláskor igenis ragyogó tiszta volt. A sajtfőzés nem kicsit vulkanikus tevékenységgel jár együtt.)

A langyosra hűlés alatt sétáltunk egyet a környéken, telve vannak itt az utcák diófákkal, mindegyik alól max. 2 szemet elhoztunk. Kalapácsolás után tányérokba, sütőformákba, kompótosokba került a béle, aztán már simult is rá az édes maszlag. Lett bőséggel...

2-3 napig így kell szikkadniuk, majd zsírpapírra borulnak és várnak szépen 1-2 hónapot, hogy a megfelelő állagot elérjék. Addig felköltöztetődtek a konyhaszekrény tetejére...

...mert talán létrára nem állok egy kis nassolásért.

Melléktermék kb. 2 liter zavaros főtt lötty, ami eszméletlenül ízlik (nekem).

Adós vagyok a végtermék fotójával...

Koránkelők

2011-09-29T08:43:00.004+02:00

Tegnap reggel hajnali 5-kor dolgozatjavítás közben látogatóm volt. Egy kíváncsi sáska vizitálta meg a varrógépem, ugyan készül-e rajta valami. Amint az a képen is látható, a fal felé vagyon fordítva egy ideje.

Akkora a nyüzsgés/zaj köröttem napközben, itthon egyáltalán nem hiányzik a zakatolás.

Szösszenetesen

2011-09-27T14:07:00.001+02:00

Megvettem a kétszer 60 centi bélésanyagot, aztán nájlonzacskóstul betettem a varrós kosaramba. A meglepetés csak most ért, amikor beavatás előtt kibontottam a csomagot...

Gondolom, az eladó cseppet sem akart megkurtítani, így inkább gondosan feltekerte a tépés során keletkezett összes rojtot...

Használható póthajként is, kábé 3 méter a teljes hossza:

Sok méternyi textilt megvettem már életemben, de ilyet bizony még nem tapasztaltam!

Kéretik mosolyogni...

Volt már részetek hasonló marhaságban ezen a fronton?

Pestiesen szólva

2011-09-25T09:08:00.001+02:00

Bélésanyagot vettem tegnap a szoknyámba. Az eladónő szépen összehajtogatta a levágott darabokat és ekként szólott hozzám:

-Most ezzee emmén a kolleganőmhő oszt kap még tűlle égy acskót.

Rögtön eszembe is jutott az esetről a Jóember, aki mindig gondosan formálta/kerekítette a mondatokat, ezzel nem egyszer adva okot nekem (tudtán kívül persze) az elszégyenedésre, mert lám, én katedrán állok naponta s

mégsem ügyelek ennyire a beszédre...

De egyszer... pár hónappal megismerkedésünk után úgy mesélt valamiről,

hogy az "ződ vót".

Na, ebből menten tudtam, számomra itt a vég, az Emberemre akadtam. "Csiszolódik"...

Affrancba! S rólam vajon mit polírozott le ő?

Rejtek

2011-09-22T09:09:00.001+02:00

Eddig fel sem tűnt, hogy a Margit híd középső lábában van egy lyuk.

Az alacsony vízállásnak köszönhetően vasárnap mi abba belegyalogoltunk.

Az esőzések után gondolom ismét csak csónakkal közelíthető meg a hely talán évekig...

A várbeli vízhordók lépcsője is öt éve volt nyitva utoljára halandó ember számára, így most jó sokan vágytak a föld alá. Izgalmas! Az alul jobb oldali rácsos nyílásból kifelé fürkészve ilyen a körbekerített famatuzsálem.

Lépcső belülről és ami fölötte van...

Múlt s jelen...

A titkos lépcső bezárul mögöttünk újra, ki tudja meddig...

Mi meg elmegyünk érdektüntetni...

Nehogy a ZP is így járjon...

(Érdektüntetni, mert kedvelem a Csík zenekart, a Jóember Kispálért van oda, és mikor ezek összezenélnek, no az igen tetszetős a füleinknek. Az említett szórakozóhelyen sosem jártunk korunknál fogva, de bosszant, hogy ezt is bezáródhat. Pláne, ha egy országzászló kerül a helyére... Bármiféle narancsos ötlet csak abszurd lehet.)

Méghogy

2011-09-21T09:00:00.003+02:00

haldoklik a nyár! Az enyém csak most következik. Tudja ezt a diphlodeniám is, ami augusztus 23-án volt hajlandó virágba borulni, azóta viszont ontja nekem veszettül a rózsaszínt.

Vasárnap reggeli életkép...

a Jóember bazsalikomzabáló,

magam a kakukkfűért rajongok.

Minden további törött vacak közös szerzemény.

Lassan haladok

2011-09-19T08:28:00.002+02:00

Pontosabban kábé másfél hónapja egy öltést sem varrtam a létrás takaróba. A kézi tűzéssel vacakolnék, ha lenne hozzá kedvem. Azért mutatok egy részletet...

Még nem terítettem fel próbaként sem a leendő helyére. Majd kompletten.

A hátulját pedig tönkrevágtam ezzel a kockás anyaggal... sajnos más nem jött az utamba, pedig mászkáltam miatta eleget...

Huszonöt blokk tűzése van hátra... naponta egy... Ajajjj!

Nem ígérhetem... Talán október közepe...

Újraöltve

2011-09-17T09:28:00.004+02:00

Mert tegnap kiderült, hogy 3. napközis csoport vagyunk.

A hétfői lyukasóráim egyikén majd szépen felvarrom a helyére. Hacsak addig ki nem derül, hogy negyedikké vagy ötödikké vagy ki tudja hanyadikká léptünk elő.

A betűket erről csentem:

Fairy Tale a minta neve. Egy szuper gépi hímzős oldalon időzve találtam rá, könnyedén átültethető kézi hímzésre is. Érdemes hírlevelet kérni tőlük!

Szent elhatározásommal

2011-09-15T08:13:00.002+02:00

ellentétben mégis varrtam borítókat mindennapjaim kísérőire, minden titkok tudóira, az osztálynaplóra meg a napközisre. Mert immár mindkét helyen jót kell állnom, így aztán alig töltök időt itthon.

Álkékfestők, az ugye látszik... Öreg csipkék, erre talán csak a nem eléggé fehérség utal avatott szemnek. Bevarrott könyvjelző, hogy kapásbol megtaláljam, hanyadik tanítási napnál is tartunk éppen.

Tudom, a hímzés is hagy kívánnivalót maga után, nagyokosan damasztra készült megörökölt Perlé gyöngyhimzővel, ami túl vastag szálú. És a betűk... na jó, az A-val nincs bajom, de mit mond majd konzervatív kolleginám az N-re? Kötözködik kicsit, az tuti.

Nem, nem loptam haza a hívatalos dokumentumokat, azt nem szabad, csak a méretek jöttek velem a zsebemben. Aztán itthon áttúrtam a könyvespolcot, hogy próbababákat találjak.

Ez Halász Edit Foltvarázs-át,

ez meg Gratzer József szuper könyvét, a Sicc-et takarja.

Hogy mintha láttál volna valahol valami hasonlót? Persze, itt. Csak azon a menyasszonyi ruhám maradék csipkéje feszített.

Északról

2011-09-13T08:36:00.001+02:00

dél felé másztuk meg a Gellért-hegyet.

Hogy hídban is milyen gazdagok vagyunk! Erzsébet...

A kilátás abszolút gyönyörűsége

Csak néz és mesél, csak néz és mesél az én avatatlan vidéki szemeimnek a pilótaszemüveges idegenvezető, egykoron a halasi szomszédok által

jóvágásúnak mondott bajuszos fiatalember.

Egy komplett a körpanoráma a városról

Jé, nekem itt a lakom! Itt lakom?

A Szabadság néni (ezt a kifejezést egy a magyar nyelvet igencsak törő, amerikai akcentussal bíró kiskamasztól hallottam, azóta előszeretettel alkalmazom)

A Szabadság híd István királyunkkal

a Szent Gellért téri ivókútnál az Orion csillagképet is megtaláltuk

Fölötte körben a szemünk ihatta Weöres Sándor szavait:

"Amikor még senkise voltam, fény, tiszta fény,

a kígyózó patakokban gyakran aludtam én."

A Gellért fürdő belül...

Szecessziós város vagyunk még ugyanis október 15-ig.

U.i.: Amennyiben Ti is megtennétek ezt az utat, szemeteket csak előre illetve fölfelé emeljétek, mert elképesztő mennyiségű a hegyen a mocsok.

Szégyellem magam, megítélnek -joggal- érte a külföldiek.

Nézem

2011-09-11T20:26:00.001+02:00

a varrós blogokat és látom, hogy épp tolltartó-szezon van.

Én ezt a lapos fazont preferálom, megtömve ennek is van súlya, viszont nem

nyiklik-nyuklik, mint öblösebb társai.

Bíbelődős lett általuk a délelőtt...

Ezt a csupa zöldséget áruba bocsátottam a Meskán.

Pedig nincsenek ott túl sok pozitív tapasztalataim...

Iskolához

2011-09-07T17:55:00.000+02:00

idomulás van ezerrel, minden más felejtős. Mai termésünk huszonnégy könyvjelző őrsárkány fiúsan, lányosan, barbisan, ördögien.

Útmutató:

Sajnos nem tudom, honnan mentettem el, szóljatok, ha rátaláltok.

Varrományokról...

2011-08-24T08:25:00.002+02:00

mostanság nem tudok beszámolni. Nem azért, mert nem folytatok ilyen irányú tevékenységet, hanem azért, mert látványos eredmények híján vagyok. Tűzöm kézzel a rettenetes méretű ágytakarót, de esténként csak egy blokkal végzek, addigra csorog a víz rólam. Bizony a tűzéshez magamra kell borítanom a soha el nem készülőt. Ugye elhiszitek, hogy ebben a hőségben ez már önkínzás?

Alakul a redwork-öm is, de mivel a másolni nem akaródzik, magam rajzolgatok, az meg nem megy csak úgy ukk-mukk-fukk! Decemberben megmutatom...

Különben is, így, augusztusban, az utolsó dologtalan napokban maradjon otthon az ember? Annyi titkot rejteget még ez a város! Még a Jóember is meglepődött, pedig ő aztán alaposan ismeri a várat. Az ablakok mögött a

Minden magyarok kápolnája rejtőzik.

A Történeti Múzeum gótikus termének üvegei mögött lettem volna udvarhölgy is akár,

de csak azért, hogy ablakfülkéiben olvasgathassak délután.

Mi most, 2011-nek egy nyári vasárnapján kiszöktünk Mátyás kertjébe fügét eszegetni,

majd a buzogányos toronyba feljutva megtapasztalhattuk, mitől hangos a környék?

Éppen a Mesterségek ünnepe zajlott

merre csak a szem ellátott.

Almafasírt

2011-08-21T07:28:00.000+02:00

Ettetek már olyan savanyú almát, mint az ecet? Na, jó, egy kicsit túlzok. Az viszont tény, hogy emberi fogyasztásra nyersen abszolút alkalmatlan. Pitébe, kompótnak, szósznak, gyümölcslevesnek megdobva fahéjjal, cukorral viszont ízletes. És almafánknak sem utolsó. Küllemére tekintettel nálunk fasírttá lépett elő.

Kell hozzá 1 kg reszelt alma, hozzákeverünk 2 halasi tojást, 6 evőkanál porcukrot, 35 dkg lisztet, 1 csomag sütőport és fahéjat jócskán. Rögvest golyóbisokat formálunk belőlük, a Jóember meg bőséges forró olajban kisüti. Porcukorral szórjuk és nyeljük szépen egymás után őket azon melegében. Finom, bemásolom a receptes dobozomba is.

Na de mi legyen az alma kinyomkodott levével? A citromfa alá öntjük, mert az velünk ellentétben imádja, sőt meghálálja a savanyú ízeket.

Ugye szép? Apám kezét dicsérve nekünk terem.

Borivóknak való

2011-08-19T08:30:00.015+02:00

Kicsit mindig irigyeltem azt az embert, ki hajnalban tornácára kilépve ilyesmire emelinti kávé kortyolgatása közben a szemét.

Aztán eszembe jutott a fogcsikorgatón kemény tél. Hm... Nincs az a tökéletes kilátás, minek kedvéért én reggelente lefelé korcsolyázzak négy keréken a hegyoldalról. A visszautat elképzelni sem merem. Zsámbékon pedig akad lehetetlen közlekedési helyzet nem csupán télen, azt garantálom. Mert ott van például a Szuszogó út, ami valójában egy pincesor az Örömhegyi dűlőn. Micsoda tulajdonnevek, már ezektől fülig áll az ember szája! S a látványért sem kell Toscana-ba menni!

Ha járnál arra, feltétlenül menj fel az út tetejére, fotózz egyet és küldd el nekem!

Pincesor Tökön is van:

Felhívnám figyelmed a két építmény közt éppen középen, mégis félreeső helyen megbúvó nélkülözhetetlen harmadikra is:

A település határában érdemes átgyalogolni a friss szántáson

egy áldásért:

Semmiképp nem maradhat ki az útvonaltervből Páty, pontosabban annak pincefalva:

Alkonyatba hajlott már a délután.

Hátborzongató jelenségnek voltunk itt tanúi. Elviharzott mellettünk egy autó, hirtelen lefékezett a nem akarom megmondani, hányas számú pince előtt, a sofőr kiugrott a kocsiból, szempillantás alatt kinyitotta a lakatot és lesietett a lépcsőn. Mire odaértük az illető a padon üldögélt lehiggadva egy irgalmatlan méretű pohár előtt, ami színültig volt bordó nedűvel. Vigyorogva haladtunk tovább gyalogosan, nem mervén belegondolni abba, milyen állapotban hagyja el majd a jó gazda az áldásos nyugalmú helyet... Nem telt bele tíz perc, elporzott mellettünk bizony kocsival...

Szerencsére később nem találkoztunk vele, így ép testtel tapasztalhattuk,

hogy a viadukt még áll:

Nem feledkezhetünk meg a 120 kilométeres utunk során látott egyetlen szőlőtőkéről:

No de azért Zsámbékon van ám egy romtemplom, amiről nehéz nem impozáns képeket készíteni. Nekem is sikeredett egy-kettő.

Jó napom van hangulatban...

(Egy korty bor nélkül.)

Pannás

2011-08-16T08:33:00.003+02:00

zászlófüzér hajtogatva

és egy kicsit bővebben...

Még a végén megbarátkozom a rózsaszínnel.

Reménykedve

2011-08-13T08:36:00.001+02:00

Csak egy kis angyalkát találsz itt...

nagy szomorúan pikulálva.

Karácsonyra talán felvidul, feltéve ha az összes társa megvarródik.

Határozz, ó!

2011-08-11T12:10:00.002+02:00

Bizony hiába tanultam növénytant, sem a kultúrnövények sem a gyomok között nem találkoztam eleddig a kertünkben létező embernyi példánnyal.

Sőt, jóapám sem, aki kicsiny gyermekségétől dédapám, nagyapám kertészetében szívta magába a növények tudományát olyannyira, hogy bármikor képes termő citromfát prezentálni 20 centis gallyacskából. Anyu is csak nézett egy hatalmast többévnyi virágkötéssel a kezében... Hát ő bizony ilyent még...

Mi lehet ez? Növényhatározóban nem lelem.

Nos?

2011-08-09T09:37:00.001+02:00

Fejlécet tervezgetek, de nem vagyok maradéktalanul elégedett.

Mi a véleményetek? Nem túl sárga? Meg szimmetrikus is... Meg a felirat is eltűnik...

Micsoda macera egy ilyet fabrikálni, nem is gondoltam.

Van mÁsik is, de az meg tán túl egyszerű, nem?

Tessék kritizálni!

Jó, azt már tudom, hogy keskeny...

Gombbehúzás házilag

2011-08-05T07:50:00.006+02:00

Már egy ideje rovom a köröket gombügyben, de a titokzatos holmihoz nincsen megfelelő égen s földön sem. Mert közben ismét bővült az elvárások száma, immár szögletesnek is kell lennie a megfelelő készségnek… No, jártomban-keltemben mit találtam? Ilyeneket hét kerek magyar forintért és még 50 fillérért darabját.

Akár hiszitek, akár nem, ezt otthon, mindenféle tízezrekbe kerülő célszerszám nélkül is saját elképzeléseitek szerint formálhatjátok. Na, rögtön vettem is tízet próbául, mert hiába van a közelünkben olyan rövidáru, hol gombot is behúznak másnapra, nem vagyok elragadtatva tőle. A múltkor öt gombra volt szükségem egy blúzhoz, rendeltem hát tízet, akkor biztos lesz köztük 5 olyan, minek közepére kerül a virág. Nem lett. Kettő sikeredett, kérem és még morcosabb lettem, amikor megláttam, milyen „szépen” fodrozódik, vagyis nem simul a textil a széleken. Na, nem reklamál az ember mindenért,
pláne nem 30 Ft/darabért.

Megpróbálom házilag inkább, legalább csak magam szidhatom, ha nem sikerül!

Nos, ezt Te sem tudod elrontani, mert kinyírsz egy ilyen szép kerek lapocskát

a szélén fércöltéssel behúzod

a bugyorba belehelyezed a fém alkatrészt

a cérnát összehúzod, rögzíted csomóval

belenyomod a műanyag hátlapot

és valamivel (olló hegyével, mert a fogót elő kéne vadászni) szépen a műanyag peremhez nyomkodod a beburkolt fém szélt.

Kész. Stabil. Az enyém. Próbáld ki!

Most vadászhatok ilyesmit is kisebben meg másmilyen hátlappal, juhéjj!

Vadászat II.

2011-08-03T10:25:00.000+02:00

Ti tudtátok, hogy a Magyar Államkincstárnak ilyen csudás épülete van? Bemenni ugyan nem szabad, őrzik azt veszettül. Viszont az ajtóból is látni, hogy a Földtani Intézetre hajaz erősen… persze, Lechner Pesten.

A ládája üres, olyannyira, hogy még a tollat is elvitték belőle.

Csak azt tudnám, hogy kapok akkor én fizetést? És meddig?

Irány a Nemzeti Bank, a magyar!

Fotódzkodni tilos az épületben, biztos a pénzcsinálás mikéntje államtitkos. Viszont ingyenesen szórakoztathatod magad a Látogatóközpontban, méghozzá remekül. Van ott mindenféle színű és minőségű fizetőeszköz, évszázados és tegnapi is. A legértékesebbet hazahozhattuk:

Lemértük a Jóembert és kiderült, kétszáz forintosokból majd kétmilkót, 1 eurósokból háromnál is többet, 5 forintosokból csupán százezret kapnék érte. Valódi értékéhez talán az arany közelít, mert amennyiben e nemesfémből lenne a drágám, 782 millió forintot érne. Az apósa erre menten azzal szórakozott, hogy ő bizony nem adná annyiért…

No én meg főleg hogy nem.

Kukkantás Reagan háta mögé…

S aztán a Magyar Szecesszió Háza éppen csak egy log(g?)olás erejéig.

Napraforgót otthon nézek inkább virágporzott méhecskével élőben.

Fényre vágyom, napsütésre! Morgolódom, tehát vagyok.