2015. december 30., szerda

Akkor most

tekintsünk a fa mögé, ama bizonyos konyhaajtóra,


konyhaajtón az idei termésre.


Különösebb koncepciót ne keressetek az egymás mellettiségben, mert most
nem volt türelmem átrakosgatni (ötvenszer kábé) az összeset színek és harmóniák szerint.


Ezek a legszebbek, ilyeneket boltban nem kapni.
Az egyiken ezt olvasni:

Megint eltelt egy év.
Örülök, hogy van
KARÁCSONY,
mert ekkor egy tárgy 
is kapcsolódik a 
RÁTOK GONDOLÁS-hoz.

...

...valahogy ezért...

...

További dicsekvésül ötletadóul felteszek ide közülük néhányat.

Egy a jelek szerint továbbra is macskafan hatodikos lányka alkotása:


Beus gyönyörűséges karácsonyfája, Beusé, akinek olyan sokkal tartozom, 
hogy neki nem küldtem lapot, ójaj, nem is értem. Igyekszem jóvá tenni...


Szerintem az alábbi finomságot megismeri mindegyikőtök, aki egy ideje olvas, 
mert annak felrémlik, kitől érkezik decemberente keresztszemes képeslap.


Képszerkesztés közben egy ideig eltöprengtem rajta, lehet-e a vízjel

...foltról foltra... 

holott


A szarvasok madaracskák mellékleteként avagy azok emez mellékleteként 
érkeztek szülővárosomból, szatyorított kolléganőmtől,


akiről mostan már azt is tudom, hogy ismeri a páromat, 
az én igazi tanító néni páromat, sőt, varr is vele időnként.

(nagy szívecske)

Hálásan köszönöm mindenkinek a fentieket, idén majdnem kinőttük a konyhaajtót is.

2015. december 26., szombat

Idén egy

csomó kézműves "apróságot" kaptam karácsonyra nem kevés illetőtől és amikor összeszedtem
őket, akkor lepődtem meg igazán, mert majd mindegyik kettő színben pompádzott. 
Na jó, nem egészen pontos a mondat, hogy igazságtartama megfelelő legyen, 
végeztem egy kisebb válogatást a fényképezés előtt. 


Rém boldogító dolog volt immár ezeket is a többi közé aggatni felfelé 
huszonnegyedikén ugyanarra a fára.

(:a fára, melyet ezennel kinőttünk:)


Amint látjátok, Szaberka finom keresztszemes centijét továbbra 
sem rendeltetésszerűen használom, nem is fogom, sohanem.


Csak ideiglenesen pihen a fácskán Grószéva két szépséges filcmadárkája, hétköznapjaikban 
a ruhámon lészen egyik vagy másik kitűzve, hiszen eredetileg ez a funkciójuk.


Az egyik ágon ott lóg Csani ügyeskezű anyukájának gyönyörűséges gyöngyangyalkája, 


a tetejére meg Zsuzsi anyájának köszönhetően került 
édesen illatoló mézeskalácsból a lányka.


Jól megfér rajta Helga üveglénye és az általunk Karpathoson 
megivott egyetlen üveg bor dugójából készült szintén szárnyas unokatestvér.


Tovább is van, mondjam még?

2015. december 24., csütörtök

Ma már

nem közlekedik a postás állítólag, ezért most virtuálisan én hozok Nektek képeslapokat.


Boldogféle ünnepeket kívánok minden karácsony táján erre tévelygőnek.


Idén már csak tizenkettő készült, melyeknél sokkalta de csodásabb lapokat 
találtam idén a postaládámban, azokkal mindenképp dicsekszem hamarosan. 

2015. december 18., péntek

Beköszöntött

a téli szünet, így végre publikusak az elsősökkel készített karácsonyi manócskák.
 Ezeket láttam meg a neten,  teljesen beléjük szerelmesedtem, persze alakítani kellett rajtuk, 
hogy 6-7 éves kezek is össze tudják őket "dobni" 3 óra alatt. Mókásak, nem? 
Huszonnégyen ácsorognak az egyik ablakban.
(Most nézem, csak 20, a többi valószínűleg készülőben.)


Papírkúp lett az alap, a satyek levehető, mert ritkán szeretem az olyasmi ajándékokat,
 amelyek csak önmagukban szépek. Így viszont dobozként is funkcionálhat a figura. Apró rajzocskákat tartunk benne, jó sokat, mindegyiken egy-egy feladat. A manócskák valójában ugyanis mi vagyunk, anyu csak kivesz egy cédulát a helyéről és mi már teljesítjük is a kívánságát örömmel. 

Karácsonyi ünnepségünk estéjén az osztály fészbuk csoportjában megjelentek a bizonyító 
fotók és posztok: Alíz széken állva mosogat, Beni szemetet visz ki, Hanna süt, 
ellenben Zalán hó hiányában nem lapátol az udvaron. 

Az én legnagyobb ajándékom meg az, hogy vigyorgok, mint a vadalma.

 

 Kedves Sucika, ez lett a jócselekedetek faladból. Köszönöm!

2015. december 14., hétfő

Emlékeztek

még erre a játékra?Azt gondoltam, hagyományt teremtek vele, legalább magamnál, 
pontosabban ezen a blogon, aztán jöttek mindenféle más ügyek közbe és a képeslaposdi
 elmaradt tavaly meg tavalyelőtt, sőt, azelőtt is. Pontosabban minimum 15 darabot 
készítek azóta is, de csak belső használatra. 

 2014 karácsonyára a Gioriani-tól ellesett fenyőcskéket képeslapítottam.


Idén decemberi bejegyzéseim ezekben a színekben pompáznak:


hisz az év utolsó havában is piros+fehér a szerelem.

Hátha valakinek szottyanik kedve a hajrában legyártani pár hasonlót...

2015. december 11., péntek

Ideje föllebbentenem

egy régi fátylat. Márciusban mutattam valamit éppen csak összegöngyölve, aztán gyorsan 
betettem a szekrénybe. Titkosítottam hónapokra, közben a fene majd megevett, hogy nem
 mutogathatom... Még magam előtt is rejtegettem, le sem fényképeztem, 
mert amiről nincsen fotó manapság, az ugye nem is létezik...

November elején végre kitekerhettem a harmadik redwork-öm,


párat fotóztam róla az utolsó pillanatban


aztán bezacskóztam és útnak indítottam.

A napokban itt láttam viszont először,


majd ott,


sőt... amott.


Mutatom nagyban is, mert rém büszke lehetek rá, 


hiszen a "22. Betlehemi jászol pályázat" egyik díjazottja lettem vele.
(:egyik-egyik, nem akármelyik:)


Kézzel hímzett, kézzel tűzött foltmunka.

Egyes (bajszos) vélemények szerint redlehem.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...