2015. augusztus 5., szerda

Rém büszke

vagyok a táskámra. Hevenyészve összeadtam az érte kapott lájkokat, már jóval 600 fölött 
vagyunk. A táskám meg én... Sokan és sokfélén dicsérték, azt gondolom, 
jó ideig ezekből fogok élni a rongyos világomban... 
Köszönöm.

Meg is örökítettem, szerintem ilyet soha többé nem látok.


Mondom, rém büszke vagyok a táskámra, holott nem is az enyém az ötlet. 

Tikunál akadt meg a szemem az eredetijén és olyan nagyon enyémformának tűnt, 
hogy majdnem ugyanolyanra varrtam meg. Már a négyzetecskék anyagait is elkezdtem válogatni, 
sorról sorra, oszlopról oszlopra hasonlókat. Aztán elszégyelltem magam, milyen dolog 
teljesen lekoppintani valamit? Az nem az én világom. Különben is, 16 féle virágos anyagom
 van, mindből szabok 4-4 négyzetet és akkor nem kell 36 különfélével vacakolni.


Órákat töltöttem kupászkodással, vajon milyen lehet az alapminta,  
de Tiku nagyon jól tudja, mit szabad fényképezni, pontosabban mit kell levágnia képekről ahhoz, hogy nekem a látottak komoly fejtörést okozzanak. 

Teljesen igaza van hasonlóképp gondolom én is. :)


Nos, az én változatom kisebb, kevésbé öblös, ívesebb, nincs összehúzója, mágneszáras 
és mivel géppel szoktam mosni a táskákat, bőr fület sem kaphatott.


Az alsó részével különösen sokáig vacakoltam, két teljes délelőtt modelleztem, 
mire rájöttem, hogy is lesz olyan talpa, amilyen a kockásnak. 


Csakhogy addigra a táskám két előlapja készen vigyorgott, lekerekített aljjal, 
abból már csak ezt a ráncolósat lehetett összeütni. 


Na, majd a következő olyan lesz, mondhatnám, de nem mondom,  
mert egy ideig táskát nem varrok.


Különben is: egy táska mindenek felett...

(Nálunk továbbra sem süt rendesen a nap, ha mégis, akkor meg nem vagyok itthon.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...