2014. augusztus 4., hétfő

Képtelenség

nyolc képben és néhány mondatban leírni azt, mi mindent éltünk meg az elmúlt héten. 
Mert először azt gondoltam, nem untatlak Titeket többel, elég naponta egy fotócska. 
Aztán szelektálás közben végképp eldőlt, nem fog ez így menni. Vagy azt írom, szép volt,
jó volt + pár kép, vagy összeszedem a gondolataim apródonként, rendesen,
hisz ez a blog tulajdonképpen az egyik naplóm.

Az indulás előtti utolsó pillanatban még szétnyírtam a Jóember egyik ezeréves gatyáját,



oldaltáska lett belőle, hurcibálja ő a szuper strandtörölköző/lepedőket, meg a vizet, 
nálam lesznek a műzliszeletek, a naptej, az útikönyv meg a pénz.


És elkészültek a szívecskék meg a matricák, amiket itt-ott elhagyunk majd 
(pecsétet akartam, de majd  hanyatt vágtam magam, amikor kiderült, kábé 
10 ezerbe kerül és olyant nem tudnak, amilyent én akarok, 
annyiból évekig nyomtatok itthon ekkora mütyűröket).


Persze, a reptéren megmotoztak alaposan, még a talpam is meg kellett mutatnom, 
igazad volt, Csibu, 
viszont sem előttem és sem utánam senki mást, mivel nálam csörömpölt csak a kapu.
Tóni hozta a gps-t azon könnyű volt beazonosítani, épp mikor járunk Halas felett és mivel szerencsére  ablak mellett ültünk, a 13. sorban, a vészkijárat mellett, 
kattant is a masina a kellő pillanatban.


Valami tintát önthettek jöttünkre a tengerbe, egészen valószínűtlenül kéklett és miközben csodáltam, hol a hajamat fogtam le, hol a szoknyámat, ha az elsőt hagyom szabadon lobogni a szélben, gyakorlatilag semmit nem látok, ha az utóbbit, akkor viszont mindenki belát. 

Mondták ugyan, ez a szelek szigete... 

Így aztán nem is tudtam fotózni a tengert, csak a szobánkból először.


Na, ez az a terasz, ahol minden reggel végignéztem  a napfelkeltét, hisz kipattant a szemem.
Nem kellett oda csörgőóra, egyetlen pillanatról sem maradtam le...


az első hajnalsugártól


a felemelkedésig.


S hogy sokáig ne sóvárogjak, ma reggel, a vihar után, fél percre 
narancssárgába öltözött a kedvemért itt is az ég.


"Hát ez borzalmas"
...mondaná a nagyanyám, akár csak az eljegyzésünkkor...

6 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. Már nagyon vártam a beszámolódat . Bármennyi képet feltölthetsz, biztos lehet benne, hogy nem fogsz untatni bennünket :)

    VálaszTörlés
  2. hát a Jóisten ezt a helyet is a legjobb kedvében teremtette:)Örülök hogy jól sikerült! Képeket azért nézegetnék még :P Csibuka..ui:nem csodálom hogy végigtapogattak a reptéren, tök terrorista fejed van Beus!!! :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már a középiskolás töritanárom is megmondta, nehogy puskázni akarjak, mert ha nem puskázom, azt is úgy teszem, mintha lesnék... Ezzel kell együttélni, ezzel az állandó lebukásveszéllyel, most mondd! :-o

      Törlés
  3. "Hát ez borzalmas"...mondaná nagyanyád. Dehogy mondaná!! Ezek fantasztikus képek, irigyellek, hogy ilyen szép helyen jártál. :)))) Várom a további részleteket én is, élmény olvasni a soraidat. :)))

    VálaszTörlés
  4. Szívünk csücske ez a sziget, jócskán megkésett nászút... :) Előkerül az út többi része is hamarosan.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...