2013. december 29., vasárnap

Az karácsonyfánkrul még egyszer

Az egész úgy kezdődött, hogy 14-én kiruccantunk Gödöllőre az osztállyal 
az adventi napokra és a Karácsonyházban láttam ezt a fát és nagyot dobbant a szívem! Pláne,
 mivel két kisnagylány is rögtön kurjongatni kezdett, hogy "Bea néni, ez tisztára a te stílusod"! 
Tényleg? HÁTÉLLEG! 


De akkor mi a fenét akarok én évek óta a "csakistermészetesanyagkerülhetafáralehetőlegszénaszalmaeskámegilyesmi" díszekkel? 
És honnan vennék valami ehhez hasonlatos ékest és annyit, ami megtölthet egy fácskát? 

Aztán lekerüle az doboz az szekrénynek tetejiül és szedegetni kezdém belőle az díszeket, 
miket az évek során kaptam ettül, attul meg amattul s aztán látám, hogy lészen ebbül fányi.

Sosem volt még ilyen szép karácsonyfánk!
Megfér rajta sok-sok számomra kedves ember és embergyerek ajándéka. 


Ni, hogy ragyognak! Mindnek meséje van... meséje Móninak, Tóninak, Icusnak, Ritusnak,
 Lucusnak, Emesének, Patriknak, Pannának, Havankának, Sucikának, a két Mátéknak, 
Gabinak, Ancsának, Lajának meg a többieknek, akik a képekről éppen lemaradtak.

S hogy köze nincs ahhoz a gödöllői fához, azt én ugyan nem bánom!

Olyan melegen sugároz, mintha kandallóval fűtöttük volna be a szobát!
Elhiszitek, ugye?

2013. december 27., péntek

Képeslapos

Idén szolid a konyhaajtóm, olyannyira, hogy meg sem mutatom az egészet, mert az összes
 többi része üres maradt. Várok ugyan még egyre, egy szerencsésre, 
amit biztosan tudom, hogy feladtak, csak az a fráhányaha pohostaha. 
Ismerem... sajnos... a... postát.  
A levélkézbesítők előtt megemelem kalapom, hóban, szélben, fagyban...

Hatan vannak az én lapjaim, a többi repilap, most lebuktam, hol lakunk, hol dolgozik 
a férjem, ki a főnököm név szerint, hány ajándéktasak került a kezembe meg ilyenek.


Titkon reménykedtem, hogy jön egy bizonyos személytől lapocska, és nem csalódtam, 
mert az a szívecske bizony az ő keze munkája. Amint megérkezett, elő is vettem a teljes
 keresztszemes gyűjteményem csak azért, hogy egymás mellé kerüljön 
Szaberka mindhárom lapja, így, ni: a tavalyelőtti fenyők, amiből egy is óriási munka, 
a tavalyi méla szarvasok s idén szívem melengető szíve.

Köszönöm. 


Az én lapjaim bezzeg nem lettek valami csodásak. 
Már eleve... 13 készült és ez ugye rossz ómen... 


Egy sötétkék, aranyleveles anyag lett a kerete mindnek, középen gömböt imitáltam 
kék illetve sárga textilből,  erre került egy-egy gyöngyből fűzött hópehely vagy csillag. 


Ezek levehetők a masniról és a karácsonyfára akaszthatók, 
már ha úgy kívánja a lap jelenlegi tulajdonosa.


A nem maradék, hanem direkte készült többi pihe is gazdára lelt,
reményeim szerint szintén ott csücsülnek néhány karácsonyfán.


Huszonvalamennyit fűztem összesen.
Egy hópehellyel még jövök, de azt nem én készítettem.
Ezáltal a legszebb és mind közül a legkedvesebb, tehát megér egy külön bejegyzést.

2013. december 24., kedd

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...