2013. május 26., vasárnap

Bizonyos időközönként

ellátogatunk a város legszélén található szelektív gyűjtőhöz. 
Legutóbb kivételesen nem csak vittünk, hanem hoztunk is valamit. 
A ruhás konténer bedobójában ugyanis ezt találtam:


Igen, jól láttok, 17 darab kábé ötdekás gombócnyi valódi gyapjú!
Hibátlan, nem rágta moly, nem áztatta eső, nem sütötte szét a nap, ám állott nagymamaszekrény-szagot áraszt plussz egy birkanyájét is némileg. 
A tapintásuk meg kissé faggyús. Mit lehet ezekkel kezdeni? 
A férjem szerint tegyem őket egyenként mosózacskóba és mossam ki az egészet gyapjúprogramon... S lesz így 17 nemezlabdám, attól tartok..

Kedves gyapjúfanok és szakértők, hogyan lehet ebből LAKÁSBAN köthető fonalat varázsolni? Mert szabad ég alatt nem zavarja az orrom, de kinn inkább a gyepet gazolnám!

2013. május 22., szerda

Az van, hogy nem varrok...

...esetleg varratok ilyen virágkitűzőket tízévesekkel, 
anyáik napjára univerzálisan képeslapizálhatóan,



meg kiülök a lellei móló végébe, 


aztán örömmel tapasztalom, hogy a fenyőnkön megszületik az első toboz


és ismét lekésem mindenféle almafáknak virágzását,


miközben belebonyolódom újabb Árpád-kori templomok meséibe,


szélfútta árvalányhajak mezejébe,


meg a kékbe,


meg az égbe,


itt, ni! 
Majd jövök...

2013. május 9., csütörtök

Álmomban

Lao Ce vagyok esetleg Weöres Sándor reinkarnációja. 
Ezt a mondatot álmodtam ugyanis reggelre:

S mennyivel lenne nehezebb örömből szőni takarót?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...