2012. február 26., vasárnap

Miből születik

az angyal? Természetesen százéves madeirából



vasárnap délután, miután lépteinek nyomát megpillantottuk


az éledező Kopaszi gáton.


S mivel az angyalokkal hadilábon állok ismét,
legyen inkább csak tündér!

2012. február 22., szerda

Közelít

már, legalább is azt orrontottam tegnap délután! 
Nem bánnám, lenne akár gyűrött, megfakult is kicsit, mint ez,


csak jőne már az a híres tavasz!
Ideje az ébredésnek...

2012. február 10., péntek

Nagy csoda

esett meg a héten velem! Mintegy háromhónapnyi szünet után elővettem a varrógépem. Mi volt a hosszú hallgatás oka? Majdnem tuti biztos, hogy Csokifolt Ági novemberi tűzőtanfolyamán kedvetlenedtem el teljességgel, úgy az első tíz percben, még a mesélés alatt elejtett egy mondatot a pedálról. Abban a minutában megvilágosultam, mi is az én gépem igazi baja, mert hiába pedzegette korábban a férjem, hogy az nem úgy műkszik, ahogy kéne, nem hallottam meg teljességgel. De bezzeg Ágit fülelve kapásból tudtam, bizony én használható munkát az adott napon ki nem adok a kezemből, mert azok a szénkefék elkoptak a tizensokév alatt. S lőn… csőd… Néhány nap múlva ugyan a sikerült egy új pedált beszerezni, kipróbálni és örömmel konstatálni, hogy jé, a gépem menetének immár fokozatai vannak! Akárcsak vezetés közben, ha erősen nyomom, akkor vágtázunk ketten, ha szelíden tapodom csupán, akkor andalgunk a rongyokon. 
Azért annyira nem ájultam el, ment a gép sutba. Ráér… majd… máskor… még nem… 

A napokban sem valami nagy dolgot vittem véghez, csak egy kis átalakítás, 
használhatatlan faliképekből összehajtható bevásárló szatyrok lettek. Az utóbbiakat 
legföljebb  elhordja Jóember ajándékba mindenféle nőknek 
(no persze szigorúan csak abban az esetben, ha azok nyugdíj előtt állnak). 
Gőzölög a tea, rotyog a leves és illatol egy kuglóf (nem vulkán!!!) rajtuk:



Ilyenek voltak előző életükben (természetesen a szekrény mélyén):


Gyűrődik, húzódik, löttyedten buggyosodik mind. Elnézést kérek miattuk.
Mondtam már, hogy mennyiségre hajtottam egykor.

2012. február 8., szerda

Közelg

ugyan "nagy szent" Bálint ünnepe, mégsem ennek apropóján pelenkaöltöttem 
18 ilyen rózsaszín szívecskét. 


Egyszerűen csak újragondolok egy-két-tizenhat dolgot a korábban varricsakázottak közül. Volt köztük egy gazdátlan babatakaró párnával, befejezetlennek éreztem mindig.


A nagy alakítás után kedvesebb a szemnek, az enyémnek legalább is az.


Talán valakinek megtetszik és a család legújabban érkezett tagjának lestoppolja...
A kis négyzetek 4x4 centisek, csak a szokásos babramunka volt egykor.

2012. február 6., hétfő

Csak egy fotó

sipkanövesztés idején...



Az én fejemre is csak így kerülhet egy, másként sosem lesz fejfedőm.

A konyhában közben egyre csak keressük A kenyeret.


Ez most innen sült.
Eddig ő a nyerő.

2012. február 1., szerda

Időnként

az asszony ilyen-olyan oknál fogva kénytelen kihagyni a sarki pék meglátogatását. 
Mit tegyen? Kenyér nélkül nem maradhat a munkásember!  Hozzávalók akadnak a spájzban, a dagasztás kemény munkáját robottal kezében átvállalja örömében 
a férji személy, sőt formázás után akkurátus mozdulatokkal párhuzamosokat metsz a tésztába, mik is 20 perc elteltével annak díszeivé lesznek:


Ötvenpercnyi sütő elé térdelgetés után kisül életünk első kenyere.


Eszi, nem eszi, egy ideig nem kap mást!
Örömmel tapasztalja, hogy ez jobb, mint a Kárpátkenyér!


Nincsen benne semmi E, csak
fél kiló liszt, 3 evőkanál búzakorpa, 2 dkg élesztő 3 dl langyos vízben megfuttatva, 
3 evőkanál napraforgóolaj, só plussz némi kömény-, len- és szezámmag.

Receptek itt.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...