2012. április 22., vasárnap

Láb, láb...

...csupa láb, kétszáz zokni legalább, 
ezen felül kétszáz cipő, irgalmatlan nagy hajcihő...


Hogy miért nem lesz inkább csiga?
Mert azzal a jelmezzel már elkészültem.

A szobában százlábú születik,
(Bory Jenő bocsánatáért esedezve)


az egek felé félúton meg toboz.

2012. április 21., szombat

Szerelem

volt első látásra... Néhány hete balatoni ládák után kutatva alaposan mellékattintottam 
a térképen, így került képbe a lórévi Zichy-kápolna. És valóban festői látvány 
tárult elénk sonka- és tojásfőzés helyett húsvét szombatján.


A nádasdladányi kastélyt ki nem ismeri? (pl. Álékósz miatt ,  ááá!)
Csupa kecs meg báj és egykori főúri pompa halovány utószaglata. 
Legérdekesebb terme az Ősök Csarnoka nevet viseli.  
Na, ott húzódott először igazán  széles, mindentudó mosolyra a szám, 
mert a falról embernagyságú képekről nézett rám "szerelmetes Orsikám" 
meg "a csejtei várúrnő" meg a "Fekete Bég" meg még néhány Nádasdy, 
aki végigkísérte serdülőkorom mindenféle könyvek lapjain. 
Szigorúan titkosan persze, paplan alatt, zseblámpával, szülői szigort kijátszva...
Az orromon miattuk is csücsülnek 4 dioptriák.


Székesfehérváron többször jártam már, eddig mindig szakmailag tekintettem a városra. 
Hol osztálykirándulás, hol táboroztatás kapcsán 30-50 gyerekkel megspékelve 
róttuk a belváros macskaköveit. Kétszer fél szemeinket a kölykökön tartva 
fel sem tűntek korábban olyan rejtett kincsek, mint a Lépcső utca,


vagy ez a kedves sikátor, 


a sarokerkélyek mindenütt,


a játékbolt cégére,


és az a valaki ott, fönn a magasban, a lábát lógázva.


Ez meg itt a kedvenc házam...


örökre elköteleztem magam a romok mellett.

A Rác utcai skanzen csak ráadás.


S a sok szépség után zárásul jöhet egy kis giccs abból a töméntelenből,
amit egy bizonyos várnál láttunk.


"Huszár születik"

Ha valami furcsa lenne az avatott szeműeknek... igen, a garaffitiket meg 
a szerintem oda nem illő hirdetéseket lefotosoppoltam, szóval idilli ezáltal a kép. 

2012. április 1., vasárnap

Ki a csuda

gondolta volna, hogy a mini irist milyen nehéz stilizálni. 
Majdnem leterített ez a 15 centis virágocska.


Elszokott a kezem a rajzolástól, a skicceléstől pláne.


Alapos lemaradásban vagyok a kerthez képest, tartozom egy krókusszal,  
egy jácinttal és egy fürtös györgyikével. 

Az utóbbiról eszembe jutott ez az ébredező foltos kontyvirág, 


amit még március idusán láttunk  valahol itt,


Csala omladozó kastélyának közelében.


Dézsavű kinn és benn.


Romok meg bábállapotok.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...