2011. november 19., szombat

Na jó,

kezdjünk karácsonyulni... 

van nekem egy ronda fehér konyhaajtóm, ami bizony eléggé elrontja a nappali képét. Feltűnésmentessé úgy szoktam tenni, hogy mindenféle "vackot" rakosgatok rá 
az év folyamán. Belépőjegyeket, képeslapokat, gyerekrajzokat meg egyebeket. 
Ilyenkor, december felé meg előhalászom az évek alatt felhalmozódott 
karácsonyi képeslapjaim, tudjátok, azokat a szépségeket, 
amelyek valamilyen különös ámde 
általában apró jelentéssel bírnak.

 Azokat ragacsolom fel szépen sorjában valahogy így:


Haj, de ebben a virtuális világban elfogynak a képeslapok! Bizony gyakran hiába 
küldök magam készítette lapot, sokszor csak egy röpke emil jön válaszként... 

Lesem a postaládát pedig állhatatosan...

Az jutott eszembe, hogy annyi ismerősöm, már-már barátném kerekedett 
ebben a blogvilágban, talán csak akad köztük néhány, aki eská készíti lapjait 
és hajlandó volna csereberélni velem egyet-egyet üdvözletként... 
Hű, milyen jó volna azokat, kivételesen csak azokat látni ezen az ajtón! 

Ízelítőül csábulásul hátha-hátha:


Szóval akinek tetszene a levelezősdi, küldjön nekem címet emilben, legyen kedves!
Indulhat a képeslapgyár?
20 darabom lesz.

2011. november 11., péntek

2009

augusztusának 22. napján a sárospataki vár reneszánsz éttermében lakmároztuk ezt,


amikor az igencsak felcicomázott szomszéd teremben hirtelen felcsendült az egyik kedvenc dalom. Két frissiben összeadott fiatal köszöntésére szólalt meg, erősen vigyorogtam bár, mégsem értettem, hogyan is pászol a fényes alkalomhoz ez:


Hogy jutott eszembe éppen ma? Azért, mert az eredetit jobban szeretem...


20 éves a Quimby...

2011. november 9., szerda

Alig

maradt ereje már a napnak, arra azonban elegendő, hogy öreg sáskánkat talán utoljára még előcsalogassa rejtekéből egy kis sütkérezésre. Tessék nézni, milyen mókás, ahogy pulzáló pocakját potrohát a világító égi lámpás felé fodítja! 


Hűvösödvén a bokor aljában leltem rá, ahogy mászott nagy keservesen felfelé rejtekébe.


Asszem idén én is utolszor javítottam dolgozatokat a szabadban.

2011. november 3., csütörtök

Igazad volt,

MrsYarnart, szép, hosszú őszünk lett. 
Épp elég arra, hogy bolhából elefántot csináljak. 
Vagy inkább gombhoz kabátot.
Mert a baglyocskát összedobni két este is elég volt, de köré forgószél 
fölkapta leveleket biggyeszteni hetek alatt tudtam csak. 


Ezennel szentül megfogadom, hogy tervek nélkül soha semmit nem kezdek 
darabolni-varrni-vasalni, mert így legalább annyi időt szánhatok 
bontogatás-újravarrás-vasalás művészetére. 


Forgószél köröttem...

Szóval szép, hosszú őszünk van és bízom benne, hogy az is marad még legalább kettő hétig, és csak utána kezdődik a nagy karácsonyi hajcihő. Hóval, faggyal, jégcsapokkal...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...