2011. március 24., csütörtök

Cafatok

Nem tudom, más hogy van vele, de én határozott örömöt érzek akkor, amikor szabás közben szaporodni látom a hulladékot. Legyen ez textil, papír vagy éppen cérna. Nem tudom, mi áll össze ilyenkor az agyamban, talán ezekben a cafatokban látom termelékenységi mutatómat. Végletekig képes lennék halmozni a hulladékos ládikóm tartalmát, mert kukába zuttyasztani viszont nem szeretek...


Most alaposan kiélhettem ilyetén szenvedélyem, mert férjem hozományának utolsó előtti farmerjait szabdaltam fel a hét végén. Lett is belőlük töménytelen mennyiségű hulladék és mellesleg négy párna a kerti székeinkre. Költözés előtt állunk ugyanis: irány a terasz! 


Mai szememmel azokat a piros kockásakat már nem tenném bele. Átvarrjam? 
Bár az nem termel cafatot...

2011. március 23., szerda

Eszement kézimunkák

Igen, tessék csak hinni a szemnek, ez az is, aminek látszik. Meg még sál is... 


Bizony nagy a Jóisten állatkertje... Ezt bizonyítandó mutatok egy oldalt, amit feltétlenül látnotok kell...
Jókat rötyörésztem... Tessék végiglapozni, mert 3 oldalnyi a hüleség.
Ha hosszasabban akarsz mazsolázni, kattints a Kraftomatic oldalára!

2011. március 15., kedd

História

Valami 20 évvel ezelőtt kezembe került egy újság. Nem tudom, mi is volt az, 
de az elején ott díszlett egy gyöngyös kokárda. Úgy rémlik, azt olvastam róla, 
Szendrey Júlia készítette egykoron a férjének. Mainapság hiába keresem mindenütt, 
nyoma sincs a képnek a neten sem. Nos, hogy miért is írom ezt? Kíváncsi lennék rá, 
mert abból kiindulva készítettem el az én kokárdám.


Gyűjteményem is van nemzeti szalagcsokrokból. Mutatóba persze s okításul is 
kicsit a gyerekeknek. Na persze, vesztemre: pénteken fennhangon fújták elsőeim, 
hogy mindenki "rossz" kokárdát hord, mert az igazit belülről kell olvasni. 
Merem remélni, hogy nem csak ennyi maradt meg az eszükben, hanem például az is, 
hogy a szívünk fölött illik viselni. Mert mit is láttam ma? Kínai asszony mellkasán jó helyen,
 fiatalka magyari leányén meg jobb oldalt ült a csokretta. Puff-zutty...


Ünnep volt ma, de nem csak azér'! Színesül a kertünk is és délelőtt megjelent 
benne egy primula-nektárra éhes pillangó... 


Délután "Történelmi tettek nyomába" eredtünk... Hm... Milyen jó kis töriórát lehetne 
köréje kanyarítani, ha nem elsősöket tanítanék. Károlyi-palota, Nemzeti Múzeum, 
Landerer-Heckenast nyomda, Pilvax, Városháza. Nohát-nohát!


Aztán életemben először része lettem a tömegnek s meghallgattam, hogyan énekli 
Szalóki Ági a Himnuszt. És közben valaki erősen szorította a kezem. 
Mert  mindez persze nem történhetett volna meg, ha négy éve 
nincs randim az Eiffel-toronynál pont ezen a napon.

2011. március 13., vasárnap

Fúvallat

Gyors vizitet tettünk ma Látrányban: a vízóraaknában tárolt dáliagumók épek, 
a bambuszgenya elszáradt szárai kigyepálva, bojler felszerelve, néhány hóvirág 
a gumóval egyetemben hazalopva. Mehetünk a nyáron füvet nyírni!

Gyors menekülés után kihallgattuk az olvadó jég csilingelését a tavon, megkóstoltuk 
a Lellei álom nevezetű finomságot a Márton cukrászdában, kocsikáztunk 
Kálmán Imrével és hintáztunk Karinthyval Siófokon.

Találtunk ládát kedvenc Árpád-kori templomunknál Rádpusztán és a Makovecz-félénél 
úgy szintén. Na de hol van ott az bizonyos Aranypart? 


A jégtakaró olvadó törmeléke még néhány napig rudacskákat formálva hánykolódik Lellén...

2011. március 7., hétfő

Pillanatnyilag

Volt egyszer egy ősz,
aztán eltelt a tél
s most tán a kikelet is megérkezik...


...azokkal a bizonyos kék madarakkal.

2011. március 3., csütörtök

Gyorsulás

Elhatároztam, hogy ezután nem fogom elaprózni a varricskázást. Ha már egyszer szórakozásból űzöm, vagyis kikapcsolódásként. Hogy ez ellentmondás lenne? Mert ugye örömből tevékenykedni csakis hosszadalmasan érdemes... Szóval inkább lustaságból varrtam- steppeltem (már ha lehet ezt annak mondani) egyszerre, a ráfordított idő érdekes módon nem lett kevesebb. Így gyorsítottam (volna): alul hátlap, rajta bélés, két csík rávarr, másodikat kihajt, levasal, majd új cafat felvarrása, stb. (kép mellékelve)


Szépen ráment így is két órám, aztán ennyi elég is mára.


Hímezzem, vagy ne? Muszáj lesz... a gépem csak alapölt... szerencsére... bár a gépi pelenkaöltést azért elfogadnám néha... de szerintem a virágok  akkor igaziak, ha hendmédiek.
Egyébként szatyor lesz majd, pontosabban... még titok...

2011. március 2., szerda

Stílusidegenül

Mert az ember annyi vackot összegyűjt! 
Vaskos rézmedált, hisz mesés-keleti piros gyöngyök lógnak rajta, randa rézláncot, ugyanis tűzzománc csüngők fityegnek azon, drótot, gyöngyöt, kapcsot, szóval mindent, ami csillog! Doboznyi, több kilónyi szétszedett kincs hever (elvileg) céltalanul a szekrény aljában. 
Összerakódott most ez, egy komlett szett, véletlenül:


Nézegetem, rakosgatom, tetszik is, de nem az enyém. Holott olyan helyesen csilingel is, 
meg lóhere is, meg zöld is, meg én csináltam is. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...