2011. október 27., csütörtök

Szellemlesen

Ilyen szellemeket készítettünk idén a másodikosokkal. Percek alatt összedobhatók nagy örömködések és huhogások közepette.  A textilest egy kiszuperált lepedőből eszkábáltuk össze, a feje  golyósdeoból maradt. Ez ping pong labdával esetleg papírgalacsinnal is helyettesíthető. Két madzagot kapott, így marionettként funkcionál. A fehér karton a férjem ingét merevítette még zacskós korában.  



Környezettudatosság? Csak félig...  Inkább sz..ból várat effektus, ahogy azt kedvenc kolléganőm mondaná, kivel képesek voltunk órákon keresztül szülővárosom MÉH telepén guberálni. Ó, micsoda kincseket találtunk mi ott! Kartont, textilt, rézdrótot szigorúan iskolai felhasználásra. Persze, hisz összeköttetésünk volt!  A helyi ügyvezető leadta Rózsának a drótot, most gyertek, mi nyomban rohantunk játszós ruhában. Egyszer épp egy többméteres papírhegy tetején kutakodtam, mikor alulról valaki rámkiáltott, jóú napot, Bejanéni, maga is itt...?! Na, attól a pillanattól kezdve messziről üdvözölt az egész atyafiság! A csuda gondolná, hogy mitől válik éppen közmegbecsülés tárgyává az ember (tanító)? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...